...szőkített nő ...

Furcsa feladatot kaptam. Írjak. Írnom kell. Jegyezzem le mind azt, ami nekem örömet okoz. Varázsoljam a naplómat örömmé. A feladat nem nehéz, tudom, mert mindent élvezni tudok, a napsugarat, mezítláb a fűben, az együttlétet, a nevetést, a gondolatokat. Örömet okoz egy összenézés szombaton, egy mosoly, egy érintés, egy ajándék és öröm az ha segíthetek, ha adhatok.

Mégis furcsa a pillanat, amikor elkezdem, mert talán még nem vagyok túl azon, hogy mindent és mindenkit ki akarok zárni az életemből, mert megy nekem egyedül is, sőt, így megy igazán, hiszen talán ezért vagyok társtalanul. Valljuk be a legtöbb magányos ember beletörődik a helyzetébe nem küzd, mert megsérülhet, majd örül, mert senki sem bántja, igaz, néha hogy érezze, hogy él, fájdalmat okoz magának.

Sokáig rettegtem egy szoba sarkába, bezárt ajtó mögött, talán ablak sem volt, talán fény sem. Egyszercsak kitárult az ajtó, fény töltötte meg a szobát, kíváncsi lettem, mi van az ajtón túl, milyen az élet? Vánszorogtam az ajtóig, hogy kinézhessek, hogy arcomon érezzem a napfényt. Ott már vártak, szeretetteljes, segíteni akaró Angyali lény várt, hogy útba igazítson. Szerencsés lány vagyok, hogy életem során találkozhattam a lélek testvéremmel, aki türelemmel, odafigyeléssel, gondoskodással minden percben segít.

Állok a fényben, az égből érkező aranysugár felmelegíti a testem, érzem a nap sugarát az arcomon, lábam alatt mozdul a föld, lassan és tudatosan haladok előre, tele belső bizonytalansággal és egy váratlan pillanatban megtorpanok. Toporzékolok, észrevétlen.

Nem, nem akarom sem a szobát, sem a fényt. Elmenekülök egy üvegfal mögé. Mindent látok, de a szívem érinthetetlen, még adni képes, még szeretni tud, de képtelen azt befogadni.

Majd jön egy hétvége, három együtt töltött nap, ismeretlen ismerősökkel, nem szól másról, mint elengedni félelmeinket, hogy helyébe új erő léphessen. Egyetlen érintés kaptam egy számomra „idegen lénytől”, ami a szívemig hatolt. Kicsúszott a kezemből az irányítás, elvesztettem a kontrollt és lecsupaszodva, emberi érzéseimmel együtt álltam mindazok előtt akiket nagyon szerettek. Kontrol nélkül furcsa volt, azt érezni, hogy fáj, és úgy hiányzik a szeretet, mint a korsóból a víz, a tengerből a só.

Hiányzik az üvegfalam, a menedékem, de kérem az erőt, hogy képes legyek menedék nélkül élni, hiányzik a szeretet is amit kapok és amit adhatok. Anya vagyok, feltétel nélkül szeretek, barát vagyok minden porcikámmal szeretek, de vajon képes leszek nőként szeretni? Biztosan.

Vajon elfogadom majd, hogy egy férfi úgy szeret akár az angyalok? Már tudom, hogy igen és felkészültem rá.

Uram legyen meg a Te akaratod.

 Melyik film tükrözné legjobban a női lelket, mint az ami nőkről szól, nő rendezte nemcsak nőknek?
Karamell/ Sukkar banat
Libanon, Bejrút éppen békeidőben, napfényes és meleg …és egy fodrászüzlet, ahol nap, mint nap öt nő találkozik, mind az ötüknek furcsa története van, mind az öten olyat tesznek amit vagy vallásuk vagy társadalmuk vagy mindekettő tilt. Tilos.
Egyik nős embert szeret, és harminc éves korára még hajadon. A második muzulmán, menyasszony, de már nem szűz.A harmadik nő, aki nőt szeret. A negyedik küzd a leküzdhetetlen ellen, az időt nem fogadja el, így öregedni is képtelen. Az ötödik a megfáradt, reményvesztett,aki soha nem tudott férjhez menni, rajta kivülálló okok miatt, egész életében ápolt, Ő az, aki elfogadta, hogy már nincs joga a szerelemhez.
A filmben mindannyian esélyt kapnak a boldogságra, de nem biztos, hogy élnek vele, a bűntudat szabályozza életüket, a tabuk irányítanak, a belénk vésődött normának kívánunk megfelelni. De mit tesz egy nő ebben a helyzetbe, hogy megmeneküljön, hogy reményt kapjon boldogságra? Igen, beveti azt amihez a legjobban ért. Rafinéria :)

 Legjobban elméletek gyártani szeretek, és elméletben feltalálni.
Miért is jobb egy vibrátor, mint egy férfi.
-Nyuszika mindig akkora és olyan, amilyennek szeretném.
-Nyuszika mindig jókor, jó helyen van.
-Nyuszika sosem megy a barátaival sörözni, így éjjel sosem sörszagú, másnap sosem húsbolt szagú a lehellete.
-Nyuszika sosem akar meccset nézni.
-Nyuszika sosem mondja, hogy húzodj arrébb, nem látom a tévét tőled.
-Nyuszika nem sértődékeny, nem vitatkozik, nincs véleménye.
-Nyuszika soesm kér enni.
-Nyuszika sosem fekszik bele, vagy rá az aurádra.
-Nyuszika sosem hazudik, igaz sosem őszinte.

Nyuszika egyben hasonlatos az igazival, hajnal kettőkor ő sem változik pizzává.

Annak ellenére, hogy Nyúl Úrnak sok előnye van, mégis Tündérkirályfit akarok!
Na, jó, szeretnék.

 Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e azt ami bennem kavarog … teljesen értékelhetetlen a mai napom, dolgoztam feleslegesen. Leoperált a sebész egy betegről egy daganatot, nem is egyet, kettőt. Majd mikor megvolt, annyira boldog volt, örült a daganatoknak, lefényképezte, becsomagolta, röntgenbe küldte, majd irány a szövettanász. Ott volt egy ember, akit megnyomorított. A műtőből kikerül az intenzív osztályra, onnan jó esetbe pár napon belül egy kórterembe, de haza soha nem fog menni.
Miért kellenek ujjgyakorlatok? Miért nem hagyjuk meg a méltóságot?

Mindenkinek ajánlom: R. Pausch- Az utolsó tanítás című könyvét

http://www.youtube.com/watch?v=8nfcoM5fWW0

 Ma délután bementem a könyvesboltba, megszólítottam a varázsceruza hajú fiút , aki az eladó ott.
Tudnál segíteni? Keresek egy könyvet, de nem tudom a szerző nevét…
(biztató mosoly nála)
…. és a címét sem! (mosolyogtam hozzá lehengerlően)
…de pontosan le tudom írni a borítóját!
Igazán nagy segítség!- mondta és látszott, hogy ha tehetné a Háború és Béke összes kötetével vágna fejen.
Természetesen segített, megtaláltuk a pontos leírás alapján.
G. Maguire A boszorkány

Köszönöm neked Varázsceruza Hajú Fiú.

 Az élet mintha megsűrűsödött volna körülöttünk, elzsírosodik és lassan megfolyt, mint az ereinkben lerakodott feleslegesen felhalmozott mész, zsír. Szemérmetlenül beszélünk pénzről …szexualitásról, visszafogottabbak vagyunk saját belső világunk feltárásával, szégyeljük érzéseinket, a bennünk lejátszódó folyamatokat, mintha titkolnunk kéne, milyenek is vagyunk, milyen amikor szeretünk, értünk, látunk és hallunk. Álarcokat viselünk, és váltogatjuk, mikor mit várnak el tőlünk. Nem lenne egyszerűbb őszintén, sallangok nélkül élni? Sebeszhetőbb az ember ekkor, igaz, de amikor a tükörbe néz, azt látja amit mindig is szeretne, tündöklő tekintetű szeretett és szeretni tudó emberi lényt.

 Már tudom mi szeretnék lenni, ha újra leszületek a Földre, híres stylist. No, jól van, nem kell, hogy híres legyek, de a stylisthoz ragaszkodom. Már most annyi reform ötletem van, mint előző életből hozott ledolgozandó karmát fogom megoldani.

Azzal kezdem majd, hogy az orvosok és egészségügyi dolgozók ruhatárát máglyán égetem el. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de katasztrófális az orvosok ruházata, nap nap után látom őket, ahogyan igénytelenül felveszik a még rezidens korukban felvett ruháikat, ami már megszürkült, kicsit szűk itt és ott, kinőve a nadrág, amihez egy- két kolléga képes fekete (!) zoknit húzni. Dr. K.L. pedig eme csodás összeállításhoz egy fekete vászon övet visel. Brrrr …. erős kontroll kell ahoz, hogy le ne tépjem róla.

A nővérek “szintén zenészek”, ők az otthon talált fehér ruháikat kórháziasítják. Így a társaság összképe elég szedett-vedett.

Tudom, hogy senkit nem zavar, mert amikor már bekerül a műtői környezetbe semmire nem emlékszik, de én, aki napi 8 órát töltök zsilip ruhába elmondhatom, hogy a reggeli ruhaváltás a legnehezebb, valami olyat találni ami sem nem lóg rajtam, mint tehénen a gatya, sem nem feszül rajtam, mint Bee Gees fiúkon a  fellépő ruházat. Soha nem értettem, hogy hogyan lehet olyan ruhákat vásárolni, ami senkire nem jó tulajdonképpen.

Viszont elmondhatom, hogy divatot teremtettem színes vászon sapkáimmal. Ezeket én külföldről kaptam, mert hiú nőként az egyik nagy problémám az volt, hogyan nézek ki a kötelezően viselt teljesen poliészter védő kalpagban. Tudom, nem szépségverseny, de ebben töltöm a nap nagy részét. Van karácsonyi, virágos, szives, rózsaszín elefántos (stb) sapkám, hullámzó hangulatomtól függően viselem őket. Szinte minden betegnek tetszik, mosolyog, és ezt jó látni, ezt csak egy sapka teszi.

Elkövetkezendő életemben a tűzbe dobom, a “buszos” bácsis szandálokat is és bármilyen cipőt ami erre emlékeztet. Igényesebb lábú embereket kívánok nevelni, és kötelező tantárgy lesz majd a lábápolás az iskolában, addig remélem a szájhigénia megoldódik majd.

Kihírdetem, hogy logó mellű nők kötelezően hordjanak melltartót.

Olyan apró dolgokon múlik az ápoltság, miért nem figyelünk rá oda?

 Nemrég hallottam a legújabb társkeresési lehetőségről.
Ez egy iroda, tudom ebbe semmi újdonság nincs, de nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint az ember fia és lánya aurájának legideálisabb párját keresik meg.
Ez jó. Nekem tetszik. Legalábbis azért, mert erőteljesen beindította a fantáziámat. Ha van aura társkeresés akkor egy csomó mindennek kell lennie, hiszen nem mehet az ember aurája csak úgy el randizni. Formába kell hozni az embernek az auráját egy aura fittnessbe, majd aura kozmetikus, aura fodrász, közben egy aurabutikban vesz egy két színes aurát, gyorsan haza, aurafürdő, aurasmink, auraparfüm (nem saját találmány, ezt láttam egy ezoterikus boltban) és indulhatunk aurarandira.

 Biztos, hogy kell neked egy társ? – kaptam a vesémig hatoló kérdést nem rég. Ilyet persze csak olyan ember kérdezhet, aki sosem volt egyedül, társnélkül, vagy esetleg magányosan.
Egy évvel ezelőtt rávágtam volna, hogy : NEM. Minek kéne? Jól elvagyok én egyedül. Azt csinálok amit én akarok, senki nem szól bele. Hála isten.
Csábítottam, csábítottak. Nem mentem bele komoly kapcsotokba még akkor sem ha iszonyatosan hiányzott a szex. Az egy éjszakás kalandokon sosem gondolkoztam, elvettem ami kellett és tovább álltunk. Erre volt igényem.
Ahogyan fordult egyet a föld, úgy változtam én is. Kénytelen voltam saját magammal szembe nézni és kimondani, hogy iszonyatosan szenvedek a társtalanságtól. Nem voltam egy percet sem magányos, hiszen olyan emberek vettek és vesznek körül akikért mindennap hálát kell adnom, mert szeretnek, mellettem vannak és ha kell együtt sírunk és szívünkből nevetünk bármikor, bárhol.
Iszonyatos érzés egy darab mozijegyet vásárolni, színházba menni egyedül, mindenkor barátnőkkel bulizni, amikor úgy vágyok arra, hogy Tündérkirályfi (aki nem mellékesen alfa hím is) oldalán feszíthessek.
Nem csak egyedül állok, ülök, de fekszem is, esténként romantikusan hozzábújok a kanapéhoz. Átélt-e ezt, valaha is az, aki ilyet kérdez? Soha.
Azt is be kell vallanom, hogy amikor kimondtam, hogy igen, társra vágyom, aki testi-lelki-szellemi társam, rágörcsöltem. Beleestem a hibába, amibe sokan, mindenáron társat akartam. Természetesen így nem megy. Mindenkibe az igazit képzeltem bele, az én ellenállhatatlan Tündérkirályfimat. A Randivonaoln, könnyed, bugyuta levelket írtam, sokat, az utcán kerestem a tekinteteket, hogy na igen, Ő az. Ha találkoztam is és tudtam, hogy nem Ő lesz az igazi, és Ő kegyes hazugságként a majd hívlakkal elintézte és tudtam, hogy soha nem fog hívni, megsértődtem. Mi az, hogy én nem kelleke neki? Hozzáteszem nekem sem kellett Ő. Mégis megsértődtem, nem léptem rajta túl.
Besokkoltam saját magamtól is nyár végére. Letöröltem mindent és egy letisztulási folyamatba kezdtem.
Kimondtam mit szeretnék, mire vágyom. Egy igazi hülyét szeretnék, egy bolondot, akinek a szeme sem áll jól a huncutságtól!