Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e azt ami bennem kavarog … teljesen értékelhetetlen a mai napom, dolgoztam feleslegesen. Leoperált a sebész egy betegről egy daganatot, nem is egyet, kettőt. Majd mikor megvolt, annyira boldog volt, örült a daganatoknak, lefényképezte, becsomagolta, röntgenbe küldte, majd irány a szövettanász. Ott volt egy ember, akit megnyomorított. A műtőből kikerül az intenzív osztályra, onnan jó esetbe pár napon belül egy kórterembe, de haza soha nem fog menni.
Miért kellenek ujjgyakorlatok? Miért nem hagyjuk meg a méltóságot?
Mindenkinek ajánlom: R. Pausch- Az utolsó tanítás című könyvét
http://www.youtube.com/watch?v=8nfcoM5fWW0