Régen húztam már kártya lapot akár nap kezdésnek, mint üzenet, akár a nap végén, lezárásként, hogy elgondolkozzak, milyen is volt a mai napon, ez csupán támpont, egy szemlélet, hogyan és merről vizsgáljam.
Ma gondoltam, egye fene, időmből kitelik, kevertem, emeltem, megfordítottam: a REMETE.
Jót mosolyogtam ezen, tegnap értekeztem róla, hogy nekem mit jelent, gondolkoztam is hogy formába öntöm és közzé teszem.
Sokszor próbálok azonosítani kártyalapokat zenékkel, festményekkel, irodalmi alkotásokkal. A Remete lapja, nem más, mint Coelho Alkimistája. Bátran vállalom, hogy lassan önmagát ismétli könyveiben, lassan közhelyessé válik, de vannak fontos, elolvasandó könyvei, nekem ilyenek : Alkimista, Veronika meg akar halni, 11 perc.
Milyennek is képzelhetjük a Remetét?
Ő az , akinek a világból elege lett és egy sötét erdő mélyén, talán egy kis házban, talán csak egy barlangban él, egyetlen vágya, hogy isten igazságát meglelvén, vele tökéletes összhangban élhessen. Kizárva a külvilágot, számvet, önmagában keresi a válaszokat, letisztáz és végiggondolja, vajon meggyőződései mennyire erednek lélekből, szívéből.
Így a Remete a megvilágosodott emberré válik, hatalmas tudással, összhangban él a természettel, a világgal, de szomorú a meg nem értettsége miatt, ám vállalja, mert tudja, hogy az út rögös, veszélyekkel teli, de tudja érdemes végig csinálni. Képes láttatni a belső fényét, tudja, hogy minden ember egyszer az Ő útjára tér, a kérdés mikor?
Szükségszerű magányosságunkban keressük a válaszokat, van-e erőnk szembenézni saját belső bölcsünkkel, képesek vagyunk megölni egonkat, és láttatni belső fényünket.
A Remete szélsőségessége a teljes elszigetelődés, a magány, ezért vigyázzunk, hogy a visszavonulás ne tartson túl soká. Álljunk a fénybe és fürödjünk benne, majd saját fényünket merjük láttani …talán ez a Remete üzenete nekem mára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: