Sokáig vágytam valakire, akire csak vágyni lehet, mert ha az ember ép eszére hallgat, tudja, hogy képtelenség, de a vágyakozás mámora csodálatos, képzelegni, hogy milyen lenne, ha együtt repülhetnénk. A képzelet csodálatos, olyan, amilyennek szeretném, amilyenre én alakítom, vágyom és remélem, aztán felébredek, szürke minden körülöttem. Rájövök, hogy nem mehet így tovább, csomagolok, emlékeket, érzéseket, mindent ami hozzá köt, a reményt és a repülést, mert tudom, hogy itt az idő az elengedésre, hogy befogadhassam, azt akivel repülhetek, talán egy életen át. Hogyan tegyem le a csomagot, hogyan engedhetem el?
Lassan becsukom a szemem, elernyed a testem, megszűnik körülöttem a világ és már máshol vagyok, csodás rét, virágokkal, halk madár dallal a távolban, pillangók cikáznak körülöttem. Ég és föld között hosszú csigalépcső, út oda, ahol megértenek, szeretnek, ahol minden lehetséges és talán semmisem, ismeretlen világ, ahol nem az ember az úr, hanem a lélek és annak őrei. Rendíthetetlen vagyok, ide nekem az oroszlánt is, célom van és gyalogolok, keményen felfelé, a lépcsőfokok, mintha nem akarnának elfogyni, mintha átgondolásra intenének, akarod? Megteszed? Ott a csábítás is, mi lesz ha átadom, mi marad nekem? Üresség? Megkönnyebbülés? Kétségbe esem, visszaforduljak, vagy menjek tovább?
Akkor hirtelen elfogy a lépcső, feljutottam.
Csodálatos lény fogad, árad belőle a szeretet s fény, aranysárga melengető sugár.
-Elhoztam, kérlek fogadd el, és vigyázz rá, már nincs szükségem rá, már csak a gátam, önmagam gátja.
És nyújtom felé a kis csomagot, zokogva, sajnálom átadni azt ami eddig a reményt adta, bolond reményt, egy felfordult világot, de mégis segített túlélni a nehéz napokat.
Elveszi, elteszi.
-Nem vész el, de a legjobb amit tehettél, kinyitottad a szíved, sokat tanultál, ráébredtél mire és kire van szükséged. Már nem fogsz megalkudni, már nem választasz azért, hogy ne légy egyedül. Már a szíved választ, nem az eszed. Jól van kislány, büszkék vagyunk rád.
Ahogyan érkeztem, távozom, egy pillanat volt csupán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: