Múltak az órák, és már egy cseppet sem féltem, csak nagyon árvának éreztem magam. A szél bömbölt körülöttem, hogy majdnem megsüketültem. Eleinte azon törtem a fejem, hogy vajon össze vissza töröm-e magam, amikor megszűnik a ciklon és a földre érek, de lassanként megnyugodtam, hiszen egyenlőre nem történik semmi baj, ismerős arcok suhantak, keringtek a szél belsejében, egymásra néztünk mosolyogtunk és az örvény tovább lendített bennünket. Elhatároztam, hogy türelmesen kivárom, mit hoz a jövő. Zúgott a szél, hintáztatott, behunytam a szemem és hamarosan elaludtam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: