Az első találkozásnak végig volt valami furcsa pikantériája számomra, mind ha ismerném valahonnan, pedig tisztába voltam vele, hogy nem. Majd megkérdezte milyen ember az aki …született, ekkor világosodtam meg, bemondta a barátnőm születési dátumát. Furcsa, a kettőnk közötti összhang, ezért sokszor viccelünk azzal, hogy az élet fricskája, hogy mindketten nőnek születtünk, na de majd a következő életünkben ….
Nem maradtunk semmiben …ez szinte jó jel egy társkeresőnek, pár nap elteltével, csörgött a telefon, és csak annyit szeretett volna mondani, hogy majd még beszéljünk.
Mosolyogva letettem és tudtam, hogy a mondat annyit jelent. Viszlát!
A második alkalom egy nagyon értékes embert sodort mellém, rövid időre. Bár biztos voltam benne, hogy a találkozás célja nem a társkeresés, hanem valami szemlélet csere.
Így is történt. Ő a hatalmas szörnyeteg egosárkányú ember, akinek csodás képességei vannak, de tele félelemmel, a tudat rabságában. Még sokszor és sokféleképpen hal majd meg az egoja, ahhoz, hogy lelke vágya szerint tudjon majd élni.
Harmadik találkozás is ilyesmi volt, Ő az útkereső, a választ váró. Remélem tudtam segíteni és erőt adni, hogy azt tegye amit tennie kell.
Rengeteg emberrel leveleztem, hosszan vagy csak pár levél erejéig. Néhány levélre nem válaszoltam eddig, amiket kaptam, mert egyszerűen van amivel nem tudok megbirkózni. Bevallom. (hmm …sokat fejlődtem azért az utóbbi időben én is)
Mindannyian üzenetet hordoztatok, mindannyian tükrök és tanítók voltatok.
Köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: