A héten nem mostam, nem volt kedvem, két napja megy a mosógép, fáradhatatlan, vidám és mindig új adagot követel. Mosogatás után, lerogytam a konyha asztal mellé, egy pohár vizet kortyolgatva, néztem a mosógépet, ahogyan dolgozik és cikáznak benne az egyre tisztább ruhák. És akkor eszembe jutott hogyan vásároltam meg őt tavaly karácsony előtt egy héttel.
A társadalomban az egy főre jutó elhasznált mosógépek statisztikáját pozitív irányba növelem, a második mosógépem halálakor mély gyászba kezdtem, és elmondtam, többször, hogy mért velem és miért most és amúgy is ez igazságtalan.
Bementem az első műszaki boltba ami a közelembe van. Nem néztem szét, eladót akartam, mert tudtam mit akarok.
-Mutassa meg melyik a leghosszabb garanciájú mosógép!
-Ez! – mutatott rá egy nem oly messze gubbasztó darabra – Négy év ….és ….-kezdte volna a betanult szöveget, de mivel az ára is elfogadható volt és négy év biztos üzemképesség, rögtön belé fojtottam a szót:
-Jó lesz, megveszem.
Ő azt hiszem azóta is gondolkozhat a jeleneten, hogy van nő, akit nem kellett meggyőzni és nem kellett megmutatni mi és hogyan, nem nézett meg öt félét, jött, látott, és elvitte.