...szőkített nő ...

 Az utóbbi hónapokban egyre környezet tudatosabbá váltam.
-mosódióval mosok
-beszereztem egy víztisztítót, hogy csökkentesem a háztartási hulladékot és hogy P.Á.-nak ne kelljen hetente kétszer ásványvizes falkonokat rollerrel elhordania a szelektív gyűjtőhelyre, bár ezzel csökkent a kedvenc bioboltom PÍ víz forgalma
-áttértem a teljesen környezetbarát és maradéktalanul lebomló háztartási tisztítószerekre
-bio cuccokat eszem/ünk, sajt, tej, tejföl, túró …amik természetesen magyar gazdaságokból származnak

Ma lelkesen meséltem :
-éééééééééééééééés képzeld vettem 97%ban természetes összetevőjű alapozót!
Bölcs hallgatás a telefonban, éreztem, hogy most megmondja, vagy megkérdezi …de a lényeg Justicia fog szólni belőle:
-Gondolkoztál már azon, hogy tudatalatt egy green peace aktivistára hajtasz?!

Van egy elméletem…a neve nem más, mint A NAGY KACSA-ELMÉLET.

Kedves olvasó ne gondolod, hogy amit a következő pár percben olvasol, az a képzeletem szüleménye, nem is a képzelő erőm ujjgyakorlata (hm …vajon milyen lehet a képzelő erőm ujja? Biztosan nagyon erős!). Gondos, fontos, alapos kutatásom eredménye, megfigyeléseim szavakba öntése.

Tavaly nyáron figyeltem meg, hogy annak ellenére, hogy a kacsák egy életre választanak párt, gyakorlatilag mindig hármasával járnak, jobb esetben úsznak, vagy csak egyszerűen libegnek a tó felszínén. Azt is megfigyeltem, hogy ha ennél több kacsát látok, az mindig a három szorzata, tehát 3,6,9…. Ha ne talántán eggyel több kacsát látsz, az maga a PÓT kacsa, neki az a szerepe, ha egy FŐ kacsával, valami tragikus dolog történik, akkor Ő, mint igazi, tettre kész beugró, átvegye a szerepet és FŐ kacsaként tetszelegjen. A kacsa társadalom legnagyobb veszélye a Vérbéka. A vérbéka egy különös románc kissé torz szüleménye, ugyanis édesanyja egy piranha, várva az igazit megcsókolt egy békát, mert hátha …A csók egy szenvedélyes éjszakába folytatódott, a kis ivadékok nem sokkal a nász után, rettenetes vérbéka külsőben megszülettek és néha egy-egy gyanútlan kacsát zsákmányként elejtenek.

 Ma türelmesen kivártam a sort a lottózóban.
Gondolkoztam közben, hogyan csikarhatnám ki a nyertes szelvényt a pult mögött unalmasan kiszolgáló hölgytől.
-tessssssssséééék …
-Kérem az e heti nyertes ötös és hatos lottót joker nélkül!
Kikerekedett a szeme, élet költözött belé, majd őszintén elámulva megszólalt :
-jaaaj …kérem ….én arra képtelen vagyok!

Sokáig vágytam valakire, akire csak vágyni lehet, mert ha az ember ép eszére hallgat, tudja, hogy képtelenség, de a vágyakozás mámora csodálatos, képzelegni, hogy milyen lenne, ha együtt repülhetnénk. A képzelet csodálatos, olyan, amilyennek szeretném, amilyenre én alakítom, vágyom és remélem, aztán felébredek, szürke minden körülöttem. Rájövök, hogy nem mehet így tovább, csomagolok, emlékeket, érzéseket, mindent ami hozzá köt, a reményt és a repülést, mert tudom, hogy itt az idő az elengedésre, hogy befogadhassam, azt akivel repülhetek, talán egy életen át. Hogyan tegyem le a csomagot, hogyan engedhetem el?

Lassan becsukom a szemem, elernyed a testem, megszűnik körülöttem a világ és már máshol vagyok, csodás rét, virágokkal, halk madár dallal a távolban, pillangók cikáznak körülöttem. Ég és föld között hosszú csigalépcső, út oda, ahol megértenek, szeretnek, ahol minden lehetséges és talán semmisem, ismeretlen világ, ahol nem az ember az úr, hanem a lélek és annak őrei. Rendíthetetlen vagyok, ide nekem az oroszlánt is, célom van és gyalogolok, keményen felfelé, a lépcsőfokok, mintha nem akarnának elfogyni, mintha átgondolásra intenének,  akarod? Megteszed? Ott a csábítás is, mi lesz ha átadom, mi marad nekem? Üresség? Megkönnyebbülés? Kétségbe esem, visszaforduljak, vagy menjek tovább?

Akkor hirtelen elfogy a lépcső, feljutottam.

Csodálatos lény fogad, árad belőle a szeretet s fény, aranysárga melengető sugár.

-Elhoztam, kérlek fogadd el, és vigyázz rá, már nincs szükségem rá, már csak a gátam, önmagam gátja.

És nyújtom felé a kis csomagot, zokogva, sajnálom átadni azt ami eddig a reményt adta, bolond reményt, egy felfordult világot, de mégis segített túlélni a nehéz napokat.

Elveszi, elteszi.

-Nem vész el, de a legjobb amit tehettél, kinyitottad a szíved, sokat tanultál, ráébredtél mire és kire van szükséged. Már nem fogsz megalkudni, már nem választasz azért, hogy ne légy egyedül. Már a szíved választ, nem az eszed. Jól van kislány, büszkék vagyunk rád.

Ahogyan érkeztem, távozom, egy pillanat volt csupán.

 Utazás a tudatalattimba, ahol a bolond az úr, az az Ő világa.
Körbenézek, fehér, aprókavicsos út végén egy szikla tetején ég és föld között ül az Úr.
Leülök mellé, lélekállapotban, 34 évvel ezelőtt.
-Uram milyen leszek majd, ha lesz testem?
Ő rajzol, és megjelenik előttem egy nagymellű, széles medencéjű, kifejezetten nagy fenekű termékenységi szobor képe.
-Na de Uram …. nem hasonlíthatnék csak kicsit a milói Vénuszhoz?
Újabb skicc … Megfelel?-kérdezte.
-Már majdnem tökéletes…a szemem nem hasonlíthatna a csillagokhoz?
Az arcon a szem helyén két csillag jelenik meg.
-Uram mi az a sok csomag melletted?
-Azok? Sok lélek hagyta itt a fantáziát…
-Magammal vinném mindet!
Elmosolydott és boldogan nekem adta.

Régen húztam már kártya lapot akár nap kezdésnek, mint üzenet, akár a nap végén, lezárásként, hogy elgondolkozzak, milyen is volt a mai napon, ez csupán támpont, egy szemlélet, hogyan és merről vizsgáljam.

Ma gondoltam, egye fene, időmből kitelik, kevertem, emeltem, megfordítottam: a REMETE.

Jót mosolyogtam ezen, tegnap értekeztem róla, hogy nekem mit jelent, gondolkoztam is hogy formába öntöm és közzé teszem.

Sokszor próbálok azonosítani kártyalapokat zenékkel, festményekkel, irodalmi alkotásokkal. A Remete lapja, nem más, mint Coelho Alkimistája. Bátran vállalom, hogy lassan önmagát ismétli könyveiben, lassan közhelyessé válik, de vannak fontos, elolvasandó könyvei, nekem ilyenek : Alkimista, Veronika meg akar halni, 11 perc.

Milyennek is képzelhetjük a Remetét?

Ő az , akinek a világból elege lett és egy sötét erdő mélyén, talán egy kis házban, talán csak egy barlangban él, egyetlen vágya, hogy isten igazságát meglelvén, vele tökéletes összhangban élhessen. Kizárva a külvilágot, számvet, önmagában keresi a válaszokat, letisztáz és végiggondolja, vajon meggyőződései mennyire erednek lélekből,  szívéből.

Így a Remete a megvilágosodott emberré válik, hatalmas tudással, összhangban él a természettel, a világgal, de szomorú a meg nem értettsége miatt, ám vállalja, mert tudja, hogy az út rögös, veszélyekkel teli, de tudja érdemes végig csinálni. Képes láttatni a belső fényét, tudja, hogy minden ember egyszer az Ő útjára tér, a kérdés mikor?

Szükségszerű magányosságunkban keressük a válaszokat, van-e erőnk szembenézni saját belső bölcsünkkel, képesek vagyunk megölni egonkat, és láttatni belső fényünket.

A Remete szélsőségessége a teljes elszigetelődés, a magány, ezért vigyázzunk, hogy  a visszavonulás ne tartson túl soká. Álljunk a  fénybe és fürödjünk benne, majd saját fényünket merjük láttani …talán ez a Remete üzenete nekem mára.

 Féltizenegy éves Áron újabban elfelejtkezik felhívni amikor haza ér, és mivel fülébe recseg valamiféle zene így, én hiába próbálkozom, a minap már szinte az egész kerület Őt kereste, majd fél órányi tömény izgalom után felvette a telefont és ártatlanul belerebegte, hogy : elfelejtettem.
Mérhetetlen düh támadt benne és közöltem vele, amikor hazajövök kiveszem a fülei közül és karácsonyfa díszt faragok belőle.
Mire hazaértem kellő mértékben lehiggadtam, tehát már nem állt szándékomban angyalt faragni!
Kopogok, nyílik az ajtó, “ártatlanka” fogadott. Beágyazva a szobájában, összesepregetve, majd megszólalt:
Jó a hajad, Anya!

Miből lesz a férfibogár?!

 Miután felismertem, hogy a hétvégi hisztim, amiatt volt, hogy TeriAnyu kézzel fogható közelségbe tette Tündérkirályfi megjelenését, aki olyan, de nagyon, mint akit kértem. Mit tesz erre egy okos nő, hisztizik, hisztijét vásárlással kompenzálja. Igaz, csak szükséges dolgokra tettem szert,pl lehetetlen rózsaszín kabátra.
Majd lecsillapodtam és szembenéztem saját magam félelmével, mert a fél elem, az mégiscsak félelem.
Szóval mi lesz, ha tényleg itt lesz? Már olyan régen volt bármilyen párkacsolatom, hogy nem tudom elképzelni, hogy egyszer majd kimosom a zokniját, vele vacsorázom, meghallgat, meghallgatom, számít a véleményem és megfontolom az övét, nem akarok rögvest ellenkezni, velem tart színházba, koncertre, esetleg bevásárol helyettem, mellettem fekszik majd éjszaka, és nem akarom minden áron haza küldeni éjnek évadján, majd vele szeretnék ébredni is és egyszer majd azt szeretném, hogy itt legyen velem mindig.
Talán már nem félek, csak lehetetlennek tartom.