A következő üzenet várt ma az íróasztalon: Írj már rólam. Hiba nélküli, kis és nagy betűk egyvelege. Dorci írása, még nem tanult minden betűt, de megoldotta, mint minden mást az Ő kis életébe. Titokzatos, néha rejtélyes, csodás mosolyú kislány, aki mindenre nyitott és nincs előtte legyőzhetetlen akadály, a nagy megmondó, szemből lerúgja a vesédet egy jól irányzott mondattal, úgy, hogy egyáltalán nem tudsz rá haragudni.
Dorci sokáig váratott magára, sokkal kevesebb korkülönbséggel terveztük az Ő eljövetelét, de tudatta, akkor születek, amikor Én akarok. Második gyerekként sokkal megfoghatóbb volt, milyen lesz, hogyan lesz, hogyan tölti meg élettel az élettelen tárgyakat, viszont a nagy titok, hogy leány vagy fiú gyermek születik nem tudtuk, ez volt az első titka, amit csak a születése előtt pár nappal derült fény. Lány. Elképzelhetetlen lett minden. Lány? Mit fogok kezdeni egy lánnyal? Szoknya? Haj? Frizura? Hiszti? Nyávogás?
A kiírt idő ponton túl, 10 nappal megszületett, akkor amikor Ő akart, úgy ahogyan Ő akarta, éjjel, hirtelen, erőszakosan, 20 perc volt, mindennel, felvétel, vizsgálat, szülés. Erőteljes sírás, majd halk nyafogás. Megérkezett. Pislákolt, panaszkodott és lassan mindenkit az ujja köré csavart. Az első egy év úgy telt el, mintha nem is lenne. Mintagyerek volt. Evett, aludt, türelmesen várta a testvérét, hol az óvoda előtt, hol úszáson, hol a játszótéren. Csendesen megfigyelt mindent és tette magáévá.
Majd lábrekelt, járt és felfedezte a világot. Nem létezett lehetetlen. Az első szó amit kimondott: egyedül! Hagyni kellett próbálkozni, ha nem ment megengedte, hogy segítsek. Egy éves kora után, nem volt hajlandó beleülni etetőszékbe, bár az asztalt még nem érte fel, de ott ült jelentőségteljesen, büszkén, kanalazott, villázott. Majd alig két évesen egy reggel közölt, hogy: vécés leszek! Ez volt a pillanat, amikor a pelenka ellenség lett. Eldöntötte így is lett. Hamar került oviba, azonos csoportba, mint Áron, így könnyen ment a beilleszkedés. Húzóerőként hatottak rá a nagyok. Sértődött volt, ha valamiből kimaradt csak azért, mert kicsi.
Első osztályos. Igazi nő. Szoknya, frizura, csatt, csillogó-villogó ékszerek, Hannah Montana őrület, néptánc, hastánc, hittan és a kedvemért úszás. Igazi művészlélek. Folyamatosan rajzol. Több rajzpályázaton volt már sikeres. Olvas. Meséket. Imádja, ha mesélünk, imádja a könyveket. Könyvtárba jár. Minden, ami racionális befogadhatatlan számára. Mostanában délutánonként azzal fogad, hogy hibátlan lett a matek házi feladata, ilyenkor látszik milyen büszke magára.
Most sincs előtte leküzdhetetlen akadály, folyamatosan intézkedik, boltba jár, istápolja a testvérét, aki ezt kiskamaszként nehezen tűri. „ Mondd meg Dorcinak, hogy ne köszönjön naponta ötször! ”
Esténként amikor lefekszik, összebújva az elmaradhatatlan medvével, beszélget az Angyalokkal, majd becsukja a szemét, elalszik, egy Angyal Ő, göndör fürtjei szanaszét hevernek a párnán, nyugalom és szeretet árad a szeplős kis arcról.
Köszönöm, hogy velünk vagy, te megfoghatatlan, titokzatos csoda lény!
Dorci nagy mondásai:
-Anya! Olyan vagyok, mint Lukács (Tankcsapda)! Göndör, hosszú a hajam, és elállnak a füleim!
Tanulási idő, kivételesen első volt, aki végzett a matek leckével. Felállt és büszkén közölte a többiekkel:
– Ne számoljátok, minden eredmény hét!
-Anya akarsz jönni fogadó órára?
-Nem.
-Jó, mert megkérdeztem, hogy mit mondanának rólam, ha jönnél!
-Bármikor jöhetsz értem, de ne én legyek az utolsó, aki haza megy!
-Azt hiszem, jósnő leszek!
Dorcinak:
http://www.youtube.com/watch?v=vxpDgVbF4Wg&feature=related
