Éjjel. Fekszem az ágyon és bámulom a Holdat, keresem benne a választ érzem a erejét és érzem, ahogyan elbizonytalanít, mert háborog az elmém, választ vár, ezernyi kérdésre, a lélek nyugalomra int.
-Türelem, nincs miért sietned.
-Hogyan lassulhatnék le hozzád, hiszen ember vagyok, Te pedig Istenből való, örök élet! Úgy érzem lemaradok, elfut mellettem az élet és hiába létezem. Felesleg vagyok csak. Mondd mit tegyek és hogyan?
Választ várok, de a Hold nem felel.
Kétségek, újra és újra. Annyira egyedül érzem magam, hogy képes vagyok egy égi testtel beszélhetni? Annyira vágyom már a társra, hogy minden rám irányult figyelmet túlzott bizalommal fogadok?Elromlott a kártya, ami azt mondja igen, jól érzed, az van amit szeretnél, de nehéz lesz!
Éjjel amikor becsukom a szemem, álmok jönnek és képek, felzaklatnak, mint azok amik nappal gyötörnek. Se ott, se itt nincs nyugalom, csak szüntelen képek sorozata ….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: