Te drága, csodás, szeretnivaló tündérlány.
Emlékszem az első találkozásunkra. Az akkori munkahelyen megjelentél az ajtóban színes sapkádban, ragyogó kék szemekkel. Kíváncsi tekintettel. Olyan aprónak és sebezhetőnek láttalak. Szemedben szomorúsággal néztél körbe. A főnök azt mondta nekem tanítsalak. Akkor sem értettem mire kell téged tanítanom. Mindent tudsz. Mindent látsz. Érzel, magadba szívsz, és átalakítva, megszépítve adod ki magadból. A világ gonoszsága, rosszindulata, fájdalma általad sokkal elviselhetőbbé és megbocsáthatóbbá válik. Az első pillanattól látszott, hasonló iskolát jártunk, hasonlóan gondolkodunk. Először csak szakmailag értettük meg egymást tökéletesen. Aztán a közös szenvedélynek hódolva kávézások közben (néha szívlötyögésig kávéztunk) egyre jobban megnyiltál. Szeretlek hallgatni miközben gondolataidat megosztod velem. Minden nyavajámat, hisztimet nyugodtan hallgatod. Nem ítélsz, nem hibáztatsz. Nem csak engem, senkit sem. Néha ha kell választékot üvöltesz a hajamba, hogy észhez térjek. Örömömben is velem örülsz. Mindig őszinte vagy, ha a véleményed kérdezem. Nem hazudsz, csak hogy megkímélj az igazságtól. A te szemedben szépnek látszom. Hallgatni is jó veled. Nem fecsegsz fölöslegesen. Humorod mindig megnevettet. Okos vagy, művelt, olvasott és gyönyörű. Talán el sem tudod képzelni mennyit tanultam tőled. Az idő múlásával egyre többet tudtam meg rólad. Már szinte beszélni sem kell, megérezzük egymás lelkiállapotát. Nemrégiben testvérekké fogadtuk egymást, egy keresztszüleink lettek. Még sok titok van benned, amit el kell mondanod. Ne félj megnyílni előttem, nem élek vissza vele. Szeretlek, mintha a részem lennél. Hidd el ami neked fáj az nekem is. Ami neked öröm az nekem is. Imádkozom Istenhez, adjon neked olyan társat aki megérdemel, és kellően értékeli micsoda kincset kapott. Olyan társat akivel végre a megérdemelt boldogság a Tiéd lehet. Egy igazi Férfit egy igazi Nőnek.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy barátoddá fogadtál. Remélem méltó vagyok ehhez a nemes és ritkán kiérdemelt címhez.
Ibolya