Már bevallottam, hogy egy -egy kártyát életre tudok kelteni, látom magam előtt, ahogyan táncolnak előttem a rajta lévő motívumok, érzem az energiák áramlását, és elkezdem érteni. Tudom, hogy ez nem menne egyedül, segítséget kapok, talán üzenetek, talán csak belsőm hangja, talán egyik sem, csak az értelem. A világ kártyája ma kelt életre Érdekes, mert sok lap analógiája táncol már a fejembe, de Ő ma nagyon él.
A világ, ami nem más, mint a film: Baraka. Ősi szufi szó, a jelentése egy hatalmas és jótékony energia, teremtő áldás, a lélek, amelyből az evolúciós folyamat elindul. A film, aminek nincs története, de nélküle is láttatja a világot amiben élünk, másfél órányi utazás a Földünk körül.
Angyalszárnyon, belé kapaszkodva a világon át suhanunk a mindennapokban, boldog mosollyal nyugtázhatjuk azt ami tetszik és elszomorodunk azon ami nem tetsző. Utazunk térben, keresztül sok-sok országon, utazunk időben, ősi tiszta civilizációkat megismerve a mindennapjainkba, a modern világba, és utazik a szellemünk is, hol látjuk a realitást, hol elveszünk és elámulunk a misztikumoktól.
Nem csak arról szól amit látsz, nem csak az a fontos, amit értesz, érzékelsz is.
Hol van a világ a mindennapjainkban?
Megismertük, megtapasztaltuk, érezzük a világot és létezést. Egyensúlyt teremtett a világ látott ember a tudat és a tudatalatti között. Elismerést váltott ki, kivívta saját önbecsülését. A Világ a beteljesülés lapja, tökéletes egység, itt van biztonságban, megtapasztalta a világgal és önmagával való természetes egységet, együtt mozdul, lélegzik, érez.
De emberek vagyunk, a való életben a beteljesedés ritkán fordul elő, talán csak egyetlen pillanat, amikor megtapasztaljuk a teljességet, ami haladásra késztet, újabb útkeresésre, nyughatatlan énünk újra vágyik a felemelő érzésre a szabadság és a beteljesülés mámorára.
