Áron átölelt a konyhában. Már egészen magas, a feje búbja az orrom hegyét csiklandozza. A teste már nem törékeny, megerősödött, szorosan hozzám simult és a karját átkulcsolta a testemen.
– Úgy örülök, hogy, akkor, lélek állapotodban engem választottál és én lehetek az Anyukád!
Hosszú csend és egy nagy sóhaj:
– Sokat gondolkoztam rajta ….