Tükörkép

Megkérdeztem a kártyát, mondja meg, mert nem tudom, mi a baj a nőiességemmel, mi az ami miatt nem észrevehető?

Furcsa válasz érkezett.

Semmi.

Semmi??

Dehogynem, biztosan érzem, hogy baj van, mert valami miatt nem látják.

Szereted magad?

Persze. Szeretem. Szeretem amilyen vagyok, ahogy látom a világot, szeretem, ahogy kemény fejjel végig viszem az akaratom, kitartó vagyok ….

De magadat szereted?

Hogyan?

Állj a tükör elé mezítelenül, és mondd oda: Szeretem magam!

Megtettem.

Nem ment.

Hosszasan nézelődtem, bámultam a tükörképem.

Hmm … Ismerős, alak, szem, kéz, mell, has, láb és mégis olyan idegen. Vajon miért?

Sokáig néztem magam, mire rájöttem, hogy ez a kép nem az, ami bennem él. Ha nem látom magam, csak elképzelem, férfi vagyok. Férfiként nézek, látok, gondolkozom és kommunikálok. A tükör másik oldalán egy nő van, akinek teste formás, melle kerekded, arca mosolygós, lágy, szeme ég kék. Én vagyok.

Aztán megvizsgáltam magam, mint nő. Mi az ami tetszik és mi az ami nem.

Újra hosszas vizsgálódás következett. Tetszik az arcom, a szeme, a mellem, a kéz és lábfejem, valahol a hastánc izmom, igazán ha nézem magam nem találok olyat, amivel elégedetlen lennék, de mégis a sok negatív kritika, amely belém ívódott az évek során, mint tüske kiáll belőlem és elrejt, mint nőt.

Sok este kell még a tükör előtt állnom, szembe néznem önmagammal, hogy kimondjam, szeretem magam, úgy ahogy vagyok, nőként, női testben, és akkor biztosan láthatóvá válik a NŐ.