Néha azt mondom boldog akarok lenni, de igazából nem is akarom, mert félek, hogy elveszítem.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Néha azt mondom boldog akarok lenni, de igazából nem is akarom, mert félek, hogy elveszítem.
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nincs mitől félni. Megtanulod fenntartani. Segítünk.
nem is jar mindenkinek..aki fel annak meg foleg nem..
Kedves “az”! Rosszul tudod. Mindenkinek jár. Mert mindenki megérdemli. Ezt egy tőled nagyobb hatalom döntötte el. Nézd meg a “Tőled idegen szavak szótárában” mit jelent a megbocsátás, és az elfogadás. Az alázat, és a szeretet szavakat se hagyd ki. És ezt puszta szeretetből mondom. Teljesen komolyan.
“Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (…)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. ”
/Alkyoni Papadaki/