Tegnap reggel a piacon egy fonott kosárból rám mosolyogtak, szerelem lett első látásra, csak ez a mentségem a mai lekvár főzésre, és persze az, hogy az élettársaim imádják, mert nálunk lekvár van, nem mogyoró krém. Igaz az egy főre jutó lekvár fogyasztása a kiskorúak körében eléri a tíz felnőtt/éves nagyságrendet.
Mivel a családban és baráti körben szenvedélyes lekvár főzök vannak, így szerencsések vagyunk, mert mindig van itthon finom házi lekvár. Ami hiány az egyedül a sárgabarack, de de ekkor jött az e gyönyörű kosár, a még gyönyörűbb m sárgabarackkal. Hat kilót vettem, mert ide nekem az oroszlánt … lelkes voltam és elszánt.
Ma reggel már sehogy sem akaródzót elmenni cukrot venni, mert akkor már semmire nem fogható a lekvár főző negatív állapotom.
Végül megkértem a Lekvárok Angyalát segítsen vagy egyszerűen támogasson.
Ő megtette és most fő a lekvár … de ki fog elmosogatni?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: