...szőkített nő ...

Számitástechnikai továbbképző tanfolyam délután fél három környékén online:
– Eszközök beállítások …
-Na de hol keressem az eszközöket?
Megmond …magyaráz…követem az utasítását …
-Sütiiiik? Egy számítógépen?
-Igen …törölj párat!
-Kész … mindet kitöröltem, nem kell a gépembe ennyi kalória.

-Igazán nem tudom, hol a hiba … lehet a router …
-Ahham … de mit kell keresni?
-Fénylő dobozt a számítógép körül.

Köszönöm erotikus hangú fiú!

 Nem is olyan rég nők milliói voltak szerelmesek egy homoszexuális papba.

 -Segíthetek? – kérdezte az eladó kissé unottan, korán reggel van, talán az első érdeklődő vagyok a mai nap.

-Tűzhelyet szeretnék … tulajdonképpen mindegy milyen ….-révedtem rá
egyre- …egy a fontos ne Vesta típus legyen, mert elegem van a
programból amit hozott az életembe! -fakadtam ki az ismeretlennek, aki
egyáltalán nem értett semmit.

 Sokszor aggódom azon, hogy nem álmodom és csodálom azokat, akik álmodnak
és sokszor aggódom azon, hogy végre álmodtam és kétségbe esve
gondolkozom álmom jelentőségén. Ilyen vagyok én, egy ember.
Az éjjel álmodtam.

Ünnepi készülődés, a forgatagban egy kis szoba nyújtott menedéket.
Keresztanya a a tükör előtt már majdnem kész, az Ő nagy napja lesz, a
rettegett de mégis mindig várt pillanat ez. Hosszú, természetesen göndör
hajába különleges csatot tűz, majd hátrafordul és mosolyogva azt mondja
nekem Mirjam. Hirtelen elmosódott minden és újabb kép, hirtelen
menekülni akarok álmomból, mert nem lehet, hogy egy éjjel két álmom is
legyen, de rabul ejtenek a színes képek és figyelem a jelenetet, a
vágyott kert a vágyott ház körül, gyerekek nevetve levelet sepregetnek a
fű közül vesszőseprűvel. Kilépek az ajtón, a férfi megfordul, rám néz
és azt mondja: Mirjam.
Nem tudom miért de mennem kell, ki, az
utcára, hallom ahogy a kertben nevetnek, mosolygok, boldog vagyok.
Ismeretlen férfi jön, felém fordul és azt kérdezi: Mi a tarot?
Az életem! – feleltem.
Eltűnt a férfi az álmommal együtt.

Több mint egy órát üldögéltem a sötétben, a bennem hullámzó érzelmek
miatt elhasználódtam, ugyanakkor nyugalmat és elégedettséget éreztem.
-Köszönöm, hogy eljöttetek ma. – gondoltam, és becsuktam a szemem és elvesztem újra a sötét álommentes alvásban.

 Mindig csodáltam azokat az embereket, akik minden eshetőségre fel vannak
készülve. Amikor kilépnek az ajtón, gondolataikban rendet téve
tökéletesen tisztában vannak, hogy mikor mire lehet szükségük minden
váratlannak tűnő eseményre fel vannak készülve. Így sosem kell papír
zsebkendőt kérniük, van náluk apró parkoláshoz, mindenféle gyógyszerrel
felszerelkezve várják a görcsöket, leküzdhetnek lázakat, esetleg wc
papír is van náluk, jegyzetek, papírok összeszedve, előre előkészülve az
adott nap minden pillanatára.
Reggel kiléptem az ajtón és átsuhant a gondolat mire is lehetek felkészülve?

Hirtelen fellépő unalom ellen könyv, esetleg szénanáthás tüsszentő
rohamot tudok elhárítani, van nálam tarot kártya, mert ki tudja mikor
kinek van kérdése, és egyébként a súlya a földön tart(hat), némi apró,
amit sosem parkoló órába használok, mert addigra odaajándékozom azoknak
akik rászorulnak, bevásárló lista több is, amely sosem az aktuális,
esernyő …. mert hátha …. kulcs.
Kinyitottam a csomagtartót, újra átfutott az agyamon a gondolat … váratlan engem? Jégoldó? Hólánc? Hókaparó? Seprű?
Igen! Bármikor beköszönthet a jégkorszak, mert felkészültem.

 ...azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad van.

 Általában elalvásig ébren szoktam lenni.

Teljesítsd be sorsodat,

Találd meg önmagad.

Találd meg belső fényed,

Sugározzon belőled szeretet,

Így vetítsd ki az egész világra,

Legyen benned boldogság, harmónia.

Ne törődj most a jövővel,

A változás szelével,

A hangsúly most nem ott van,

Hisz a jövő el jő hamarosan.

El jő magától, sürgesd vagy hárítsd,

Tőled függ, magad ne ámítsd,

Válaszd, mit ma választani lehet:

Önmagad, Fényed, és a Szeretetet.

 Az ajtó egy gombnyomásra feltárta a pokol előszobáját.
Ahol
az ajtóval szemben védtelen, kicsit szomjas öregember egy kacsába
lógatta egykori büszkeségét, mögötte egy tolókocsin jajveszékelő fiatal
fiúka, aki felhasadt szemöldökét siratta, balra kétségbe esett nagyon
nem szomjas szempár, a hova kerültem, mit tehettem és mit keresek itt,
na és ki hozott ide és vajon mi bajom lehet gondolatokat mantrázta,
jobbra édesen nyálcsorgó, semmiről tudomást nem vevő férfi, mind várta
a végítéletet vagy a megváltást …közben lassan hajnalodni kezdett a
Traumatológián.

 http://www.youtube.com/watch?v=BB2k01zqIjc&feature=related