Mindig csodáltam azokat az embereket, akik minden eshetőségre fel vannak
készülve. Amikor kilépnek az ajtón, gondolataikban rendet téve
tökéletesen tisztában vannak, hogy mikor mire lehet szükségük minden
váratlannak tűnő eseményre fel vannak készülve. Így sosem kell papír
zsebkendőt kérniük, van náluk apró parkoláshoz, mindenféle gyógyszerrel
felszerelkezve várják a görcsöket, leküzdhetnek lázakat, esetleg wc
papír is van náluk, jegyzetek, papírok összeszedve, előre előkészülve az
adott nap minden pillanatára.
Reggel kiléptem az ajtón és átsuhant a gondolat mire is lehetek felkészülve?
Hirtelen fellépő unalom ellen könyv, esetleg szénanáthás tüsszentő
rohamot tudok elhárítani, van nálam tarot kártya, mert ki tudja mikor
kinek van kérdése, és egyébként a súlya a földön tart(hat), némi apró,
amit sosem parkoló órába használok, mert addigra odaajándékozom azoknak
akik rászorulnak, bevásárló lista több is, amely sosem az aktuális,
esernyő …. mert hátha …. kulcs.
Kinyitottam a csomagtartót, újra átfutott az agyamon a gondolat … váratlan engem? Jégoldó? Hólánc? Hókaparó? Seprű?
Igen! Bármikor beköszönthet a jégkorszak, mert felkészültem.