Olyan kevés az, amit egymásról tudunk, mindenfelé zavar, féltés ,
fájdalom, titkok. Önmagunk titkai, féltve őrizve, meg nem bocsátva.
Semmi remény, hogy egyszer néven nevezzük a titkot? Egyszer kimondva a
szót, feloldozást nyerünk, majd mosolyogva válaszol: ennyi? Ez a titkod?
Mennyire nevetséges, neki ez semmi, ami nekem eddig a minden volt. Nevetve válaszolok: Igen, ez volt minden és már semmi sem!
Mennyire egyszerű lenne….