–A kívánságok nem ismernek határokat. A határok benned vannak!
-Én
kértem!- villant rá a szemem. – azzal a kéréssel, fordulok hozzád …
kezdtem monoton hangon és folytattam egy levegővétellel
…-blablablablabla…pfff!
| -Igazán jól csinálod. Végre dühös vagy. Prüszkölsz. Dohogsz. -Élvezed …látom! – ez még inkább dühített. -Na gyerünk még, még! -Nem. -De. -NEM. -Az én fantáziám sokkal színesebb, mint a tiéd; az életed sokkal több módon képes megadni neked amire vágysz, mint valaha gondolnád. Engedd, hát, hogy megtörténjen a csoda, mert benned az erő, akarat és ott szunnyad benned a kitartás, hát hidd el, hogy csodák vannak. Nézz magadra, hiszen csoda, hogy itt vagy, élsz és számodra az is csoda, hogy hosszú idő után újra beszélgetsz velem. Soha nem gondoltad, hogy képes leszel rá megint. Nem mersz vágyni. Aztán megtörténik a pillanat csodája és elhiszed, hogy képes vagy rá. Tudd, hogy bármire képes vagy! Csak engedd, hogy megtörténjen. Hiszen vágytál, kértél már, felajánlottál és teljesítetted, most miért állsz ellen: Én arra vágyom, hogy átélhesd a csodát általam. |