Imádságaim egyre átgondoltabbak és személyesebbek. Rájöttem nincs
értelme butuska imákat küldeni az Ég felé. Esténként elalvás előtt a
gyertya fényében pár percet azzal töltök, hogy beszélgetek Istennel. Jó,
átfogalmazom, igazatok van!
Tehát …esténként elalvás előtt a
gyertya fényében azzal töltök pár percet, hogy beszélek Istenhez. Nemrég
azon kaptam magam, hogy imáim monoton, hangsúlytalan közhelyes szavak
tömege, amik nap mint nap egyformán hangzottak.
Nem is olyan rég így szóltam hozzá:
-Nem is tudom, mi kéne …Istenem, de neked biztos van valami jó ötleted…szóval tegyél valamit értem és értük.
Ennél a mondatnál kacarászni kezdtem az ágyban gyertyafényében, mert
lelki szemeim előtt megjelent a hatalmas, mindent tudó és mindent
feltételek nélkül szerető Isten, felhúzott szemöldökével, kezében egy
tárcsás telefon kagylója, amibe beledörmög: Hívj fel újra, amint képes
leszel megfogalmazni vágyaid, kérésed, ha végre úgy döntesz, hogy
komolyan veszed!