Hiszek a kézzel készített ajándékok varázsában, így kezdtem el “kézműves ajándékokat” gyártani karácsony előtt és így talált rám újra a kötés szenvedélye. Készült más sapka, sál, kesztyű, mellény, pulóver, mamusz …. Karácsonyra, húsvétra, névnapra, születésnapra. A kötés gyönyörűsége azzal kezdődik amikor a kötni akaró fél beleszeret a fonalban, az igazi az lesz, ami már első látásra szerelem, Így készült a születésnapi kendő, ami nekem tetszett, az eladó kissé visszafogottabban nyilatkozott róla. Nem baj gondoltam … nekem tetszik, kendő lesz belőle, nem is akármilyen: születésnapi. Megszenvedve eleinte a mintával, a folyamatos elszámolással és a visszabontásokkal, fejembe került a minta mantrája: ráhajt, sima, ráhajt, sima….sima…sima…. összeköt ….. Amikor már ment, elkezdtem nevet találni a fonalnak.
-Napfelkelte színei!
-Nem.-torkoltam le saját magam.
-Akkor tűz, és ebből nem engedek. Érted?!
Szeretek magammal vitázni, még akkor is, ha ez mások szemében az őrület határát súrolja.
-Tűztánc? Tűzmadár?
Kezdett a heuréka élmény úrrá lenni rajtam.
-Főnix.
Így lett egy teljesen átlagos születésnapi vállkendő, Főnix programmal megáldva.
Gyönyörű! :)