...jutott eszembe a vers miközben készülődött a kendő és ezernyi régi emlék csipkedte a húsom, hol fájt, hol sírtam. Sokat oldott rajtam a buta, színes gombolyag.
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: