...szőkített nő ...

 Hónapokig olvastam a feliratot a fürdőszoba tükrön, Dorci naponta böngészte a feliratot, mint  aki feladatot teljesít és tudatosítani akarná bennem, lassan tagolva, hangosan olvasta, hogy: C S O D Á K M Á R P E D I G L É T E Z N E K! Csoda? Csoda?! ….pfff… dohogtam, dögunalom az életem, nem, hogy csoda?! Elég idegesítő voltam önmagam számára is, mert megérteni vagy inkább megélni akartam a csodát. Égi lény kezdett tanítani, tündöklő csillagporos égi kedvesség.

Te nem hiszel a csodában …-kezdte egy hatalmas sóhajjal, mert nem volt benne biztos, hogy emberi tudatomat képes annyira elaltatni, hogy meghalljam a tanítást.- …nem győzhetlek meg a csodáról, hiszen a csoda legfőbb ismertetője, hogy csodálatos. Képtelenül hangzik és semmi értelme. – gondoltam. Türelmes volt, mint mindig és folytatta:  A csoda nem kézzel fogható, nem emberi, nem bebizonyítható, nem tervezhető előre, nem ki és feltalálható, semmilyen fizikai törvényszerűséggel alá nem támasztható, és tudod a csoda megnyilvánulását is nehéz észrevenni, mert nem könnyű észlelni, mert soha nem jár két lábon, soha nem kiált rád, itt vagyok, nincsenek adatai, nem készül róla fénykép. A csoda egészen egyszerűen csak lesz, van! Sőt oly sokan csak később értik meg, hogy ahogy és ahogyan történt az életükben az a sok váratlan fordulat, el nem tervezés az maga volt a természetfeletti csodálatosság. Tudod ez a csoda!

 …egyszerűen észrevettem, hogy szeretem. Mikor és hogyan történt talán nem is olyan lényeges, mint hogy miért? Megpróbáltam felelni rá ….Miért? …mert szeretem.

Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, és ilyenkor önkéntelen mosolyra húzódik a szám. -Látod, milyen egyszerű?-kezdett mondandójába a jól ismert csilingelő hang.- annyit álmodoztál róla, annyiszor képzelted el, annyiszor estél kétségbe, hogy nem létezik és annyiszor beszéltél már vele, hogy fel sem ismerted eleinte, majd rájöttél, hogy igen, itt van és megérkezett, az álmok, az ábrándok, a nem létező és mégis valóságos beszélgetéseitek során szépen lassan beleszerettél abba a tündöklő emberi lélekbe, akinek mint a kisgyermeknek csillognak a szemei.Másként szereted, mint a többit, mert az első, akit nem meg akartál szerezni, egyszerűen csak vágytál rá, hogy szeresd. – mosolyra húzta telt, formás ajkait, majd, mintha csak hipnotizálni akarna belenézett a szemembe – Van benne valami, ami számodra hihetetlenül ismerős, mintha már együtt lettetek volna, valamikor nagyon régen, emlékezz arra, akinek volt hite és felemelt, most tedd te is ezt, hidd el, hogy képes vagy  felébreszteni, hogy együtt emelkedjetek a csillagok közé és csillagfényetek beragyoghassa Lucifer birodalmát.

 Miért van az, hogy az ember leánya csak a piros lámpánál a visszapillantó tükörben veszi észre az alattomosan, ám de roppant hirtelen növő szemöldök szőröket, hiszen reggel a fürdőszoba, majd az előszoba tükörben könyörtelenül kitépte mindet? És miért van az, hogy ilyenkor soha nem talál egy kóbor szemöldökcsipeszt a táskájában, még akkor sem, ha tudja, betette, mert hátha kerül olyan fényviszonyok közé, hogy ezeket az alattomosan, ám de roppant hirtelen növő szálakat könyörtelenül kitépje? Szóval …feltaláltam valamit, mert mint tudjuk kicsiÉN feltalálni és álmodozni, néha ábrándozni szeret a legjobban. Tehát meg kell találni azt az ékszerészt, aki roppant finom nyakéket készít, ami nem lenne más, mint egy szemöldökcsipesz, forma és design, praktikum és szépség egyben. Mekkora ötlet ez már megint!

 ...hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek, mert amit nem lehet elbírni azok a kis fájdalmak … nem is fájnak, nem is lehet érezni, csak együtt az egészet….

 …azt üzenik a kedves néninek, hogy : -Köszönöm! – rájövök mégis érdemes csinálni.

 Délután hat tájékán: -Szikét kérek!

Éjfél: -Szikét!

Reggel öt: -Adj egy szikét, cseszed!

(A történetben szereplő mondatok a valóság hű mása.)

 … a tai chi ereje a rózsaszín pizsamában lakik, szerintem ….

http://www.youtube.com/watch?v=TBvF6r6DOvc

Be is szereztem egy rózsaszín pizsamát.

 …szép vagyok és szőrtelen.

 ...az egyik legjobb dolog, a tai chi edzések előtti kávézás egy belvárosi éppen még nem becsület süllyesztő, lazán felújított kávézóban, ahol pontban fél négykor találkozik a két szőke aktuálisan kibeszélni a fizikai és szellemvilágot, tehát pletykálnak kérem, ahogyan ezt a nők szokták, de te gondolhatod azt is, hogy a maguk módján megváltják a világot. Immár az ötödik alkalom után feltűnt, hogy keddenként fél négy és öt óra között a közönség ugyan az … szemüveges harmincötös, aki mindig ugyanazt kéri: kávé, kóla és egy piros “malbi”, a két szőkétől balra ülő pék és barátja hol kávé hol sör hever az asztalon, sarokba megbújva a kétkezi munkás, megérdemelt hideg sörét kortyolja, feltűnően fehér bőre rákvörösre égve, kék szemeivel a semmit bámulja, ebben a pillanatban megérkezik a munkatárs, ősz és bajszos, fiatal és mosolygós, kévét kérnek, cigaretta füstbe burkolóznak, lézeng még néhány mindig új arc … keddenként a kávézóban két szőke pletykál ebben a környezetben, mindig tejes kávét isznak hideg tejjel és szénsavmentes ásványvizet kérnek utána, rendszerint késve indulnak, Istenhez fohászkodnak, hogy úgy érjenek a heti testedzésre, hogy elegendő idejük legyen átöltözni … keddenként ez van Budapesten az Izabella kávézóban.