…egyszerűen észrevettem, hogy szeretem. Mikor és hogyan történt talán nem is olyan lényeges, mint hogy miért? Megpróbáltam felelni rá ….Miért? …mert szeretem.
Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, és ilyenkor önkéntelen mosolyra húzódik a szám. -Látod, milyen egyszerű?-kezdett mondandójába a jól ismert csilingelő hang.- annyit álmodoztál róla, annyiszor képzelted el, annyiszor estél kétségbe, hogy nem létezik és annyiszor beszéltél már vele, hogy fel sem ismerted eleinte, majd rájöttél, hogy igen, itt van és megérkezett, az álmok, az ábrándok, a nem létező és mégis valóságos beszélgetéseitek során szépen lassan beleszerettél abba a tündöklő emberi lélekbe, akinek mint a kisgyermeknek csillognak a szemei.Másként szereted, mint a többit, mert az első, akit nem meg akartál szerezni, egyszerűen csak vágytál rá, hogy szeresd. – mosolyra húzta telt, formás ajkait, majd, mintha csak hipnotizálni akarna belenézett a szemembe – Van benne valami, ami számodra hihetetlenül ismerős, mintha már együtt lettetek volna, valamikor nagyon régen, emlékezz arra, akinek volt hite és felemelt, most tedd te is ezt, hidd el, hogy képes vagy felébreszteni, hogy együtt emelkedjetek a csillagok közé és csillagfényetek beragyoghassa Lucifer birodalmát.