Ma eszembe jutott, hogy néha úgy hiányzott a voltéletemértelmétől néhány dicsérő szó, hogy néha azt mondja egyszerűen: Szeretlek!, de Ő igazából nem a szavak embere, kifejezetten csak aggódni tud azt ugyan a legfelsőbb szinten.
Útban hazafelé egy koncertről, éh halál szélén, megálltunk egy gyorsétteremnél és akkor rám nézett, úgy, mint még soha, szeretet volt a szemében, lágyság és azt hittem menten elolvadok. Nyílt a szája és már hallottam is, ahogyan a rég várt becéző szavak elhagyják a száját. Ő akkor azt mondta: Sajtburgert kérsz vagy valami mást?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: