Csillag

 Honnan tudhatná mi a csillag, ha soha nem beszélsz róla?!- vont kérdőre és nem mosolygott, talán először,mert érzékeltetni akarta mennyire mérges, hogy ennyi félelmet kreálok a semmiből. – Mindig várja, hogy megszólítsd, mert hiányzol, bármilyen hihetetlen,de szereti, ahogyan mesélsz, hiszen kinyitottál benne kapukat, amiket eddig nem értett, most sem – mosolyodott el – de már látja.Mesélj neki a csillagaidról, amiket jól ismersz, amerre már jártál, mesélj neki, ahogyan látod, mert az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagok, aki úton vannak, annak utat mutat és talán vezetőül szolgál, mások nem látják, csak a picinyke fényeket, Ők a tudatlanok, akiknek hiába mondod, hogy mennyi erő van, a halovány fényben, addig a pillanatig, amíg túllépve félelmeiken egyszer megérzik a csillag erejét, és bátortalanul megkérdezik: Csak ennyi kell hozzá? Bátorság csupán? Mit lát szerinted a csillagból az, aki csak a céljait kutatja? Aranyat, mert az Ő szemébe aranyból van, majd ha közelebb hajol, meglátja, hogy csupán egy áttetsző sárga üvegdarab, megérinti, kézben tartva semminek sem tűnik és akkor apró darabokra törnek, a csillagok hallgatnak. Neki egyedül lesznek mosolygó, néha nevető csillagai, hiszen minden csillagnak része vagy egy kicsit és amikor meglát, rájön neki van egyedül boldog mosolycsillaga nemcsak égen, földön is.