Látom, ahogyan belép az ajtón. Mosolyog. –Rég engedtél be,
rég beszélhettem hozzád úgy, hogy képes voltál látni, egy emléket hoztam most
neked. Nézd! –szólít fel és közben elindult a film vászon, látom magam 10-12 évesen, lógok
éjjel az ablakban titkosan, hiszen már rég aludnom kellene, de én az eget
kémlelem. Boldog vagyok. Annyira békés az égbolt. Minden csillag ismerős.
Szinte semmit nem tudtam a csillagképekről, így a könyvtárban tanulmányoztam
őket, a magam örömére, mert a legjobban azt szerettem, hogy így nappal is
felidézhettem a csillagaimat.
–
Mi a jelentősége ennek az emléknek? – kérdeztem.
–
A csillagokat ajándékba kapod, olyan zenét
pendítenek meg benned, amely emlékeztet, arra amit elfelejtettél. –elhallgatott,
hagyott, hogy emlékezzem és átéljem újra. Halkan, de határozottan folytatta. – Tudtad
és most is tudod már, hogy a csillagok irányt mutatnak, hogy beteljesítsd a
sorsod. Lassan, de biztosan. Türelmesnek kell lenned, mert ez az egy szabhat
gátat, hogy beteljesítsd az amiért születtél.
Nézem őt és nem értem, szólnék, de csendre int. – Miért is születtél? Azért, hogy ősi
szimfóniát hallhatóvá tedd mindenki számra, hogy vágyat hozz, és a helyes útra
tereld a hozzád fordulót, hiszen mindannyótok sorsa segítő irányítás alatt áll.
Fogd meg a kezét, mutasd meg, hogy benne is él a lélek, légy te az ember
mankója. Tedd képessé, hogy ne csak értse, érezze is! Tedd lehetővé, hogy
átélje a szeretetteljességet, a belső békét és harmóniát, ekkor a szívet öröm
és nyugalom önti el. Emlékszel ,ahogyan az ablakba lógva akkor gyerekként
megvolt, ahogyan most újra átélted. Emlékeztesd egykori önmagára! Bátorságra
van szükségük, kockázatvállalásra, hogy újra megtalálják az elveszetnek hitt
világot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: