Szeretem a holdat nézni, figyelem hogyan váltakozik, különös vonzódás, amely már két éve tart, mindig új és újabb ötletekkel, hogyan ünnepelhetném meg, hogy megint kerek, hogy megint eltelt egy hónap és megint egy éjszaka, amikor bármi és semmi valóra válhat. Hajnalban, ahogyan próbáltam magamhoz térni, mert újra ünnep van és újra a teliholdhoz készülök, kérek én és felajánlok, mert bátor is vagyok, nem csak egy hétköznapi hős, megjelent Ő, a megfoghatatlan, ki tudja honnan múltból vagy jövőből? Mosolygott és bólintott jelezvén, hogy cselekedetemre áldását adja. -Tudod, ha ma éjjel kívánhatnék, az az lenne, hogy mindig tudd tartani a szemeidben a csillag fényét!
Jóslat
A jóslat úgy szólt; megbolondulok vagy lakás felújítok, jelenleg a lakás felújításba őrülök bele.
Shadowscapes Tarot
Új kártya költözött hozzánk, vágyakoztató és csodaszép.
Szerelem
Én úgy gondolom, hogy amit írtak a szerelemről, mind igaz.
Shakespeare szerint a szerelem vak, vagy a szeretőké a nap vége. Én személy
szerint sokkal többet gondolok a
szerelemre, mint, azt hiszem általában elvárt, ez talán azért van, mert még
sohasem adatott meg, igazából.
Folyamatosan lenyűgöz a szerelem ereje és a puszta létezése. Szintén
Shakespeare óta tudjuk a szerelem vak. Másoknál a szerelem egyszerűen elveszett
vagy elfonnyad, de a szerelemre rá lehet találni, igaz csak egy éjszakára,
amikor szerelmet lopunk, ügyefogyott módon. Reggel felébredve, érezzük a szerelem lángolását és
annak hamvadását. A szerelem általában azokról szól, akik egymásba szeretnek,
de mi van azokkal, akik magányosan szerelmesek, viszonzatlanul? Ez a
legkegyetlenebb fajtája. Rólunk, mivel magam is ebbe a csoportba sorolódom,
erről miért nem írnak? Mi vagyunk a viszonzatlan szerelmesek, a járóképtelenek,
a szárnytalanok. Mi vagyunk azok, akik várnak és reménykednek, hátha észre vesznek,
ábrándozunk, álmodozunk egy szebb, szerelmes jövőért. Mi vagyunk, akik bármit
megtesznek, minden tanácsot meghallgatva hol jobban, hol kevésbé hisszük és
közben odaadóan szeretünk. Ezek szülik a legkegyetlenebb születésnapokat,
karácsonyokat, családi eseményeket.
Boldog, kiteljesült, harmonikus párkapcsolatot kérek, minden
adandó alkalommal és reménykedem, hogy nem múlik el úgy újra a karácsony és a születésnapom,
hogy magányosam mosolyt erőltetve magamra ünneplek és közben minden pillanatban
meghalok egy kicsit, mert igazán még nem lehet. A mindennapjaimban azt játszom,
hogy jól vagyok, minden rendben és legbelül sírok, de nem mutathatom, hiszen
nem lehetek gyenge. Majd este arról álmodozom, hogy valaki felolvas a kedvenc
könyvéből, mert ezt nekem is hallanom kell, néha elhiszem, hogy négy tányér
lehet az étkező asztalon, néha érzem, ahogyan megsimogat. Majd felébredek és
rájövök, hogy üres minden és már sírni sem tudok, pedig olyan jól esne néha meg
és elsiratni magam. Akkor csak egy könnycseppet kérek, de nem megy, nem
kaphatom meg. Ülök a szoba közepén és várok ….
