...szőkített nő ...

 leginkább önmagam hiszékenységére.

Kételkedsz sikeredben,
Hát legyen rend fejedben,
Legyen tiszta a tudat,
S a siker így el nem marad.
Bontsd ki belső börtönöd falát,
Engedd, hogy kinyíljon a világ,
S magára csapja az ajtót az egó.
Lehet durcás, megbántódó,
De most magadra gondolj végre,
S önnön kiteljesedésedre.
Vállald egyedi gondolataidat,
Tégy értük, s a siker felé halad utad.

 Nem számít milyen erős vagy, hogy van tartásod és nem mutatod mennyire esendő is vagy, mennyire fájnak a sebek …. – kezdett bele mondandójába – A sebek mindig heget hagynak. Mindig emlékeztetni fognak, megváltoztatják az életet, felkavarnak. Ezért vannak, hogy emlékeztessenek a fájdalomra, a félelemre, megannyi kis vacakra.Mindezt átélted, ez segít tovább lépni, és hajt előre. Tudod merre, hogyan és miért! Ebben a pillanatban gyógyulnak tünetmentesen.

A legnagyobb merészség vágyni,
amikor férfi és nő együtt mer vágyakozni , félelmeiket legyőzve feltételek
nélkül hinni abban, hogy valóra válnak féltett álmaik. – sóhajtott, mert Ő a
végtelenben lévő sem tudta, mennyire vagyok képes emberi tudatom elengedni és
meghallani tisztán csengő hangját. – 
Nézd a tavat, ahol férfi és nő lemeztelenedve a tóba lép, egymás kezét
fogva, az égen egyszerre jelen van a Nap és Hold, a fények és az árnyékok, a
csillagok cikázni kezdenek, mintha a lassan összeolvadó pár szeretet ereje
táncra hívná őket. A Pár hirtelen elmerül saját rémületük által gerjesztett
örvényben, hiszen minél kevesebb 
valakinek a Teremtőbe vetett hite, hogy az elérhetetlennek tűnő vágyak
egyszer valóra válnak, annál inkább kapaszkodna abba, ami már rutinszerű. Olyan
dolgokba, ami könnyű és ismert , olyan úton indulnának tovább, amely
valószínűleg látványos földi sikert hozna, ám tudatukat levetkőzött emberek a
lélek tavából felemelkedve együtt kéz a kézben teszik tudatossá legnagyobb
félelmüket, azt amire vágyni sem mernek. Ekkor nyílik ki szív csakrájuk és
tudatosítják félelmüket, legyőzve önmagukat nyitják ki egymás felé érzéseiket,
ebben az állapotban válnak legyőzhetetlenné, örök szövetséget alkotnak majd.
Ekkor képes a nő a legmagasabb szinten megélni, azt, hogy nőnek született és a
férfi beragyogja birodalmát, mert felvállalta a Nap szerepét és a
mindennapokban magába hordozza a Fényt. A nőt Isten a Napra bízta, mert a
megemelkedett gondolkodású férfi hiányában a nő elveszett. Ne feledd, csak a
szerelmes nő hordozza szemében a csillagokat, ébreszt vágyat. Így együtt
összhangban képesek szembenézni a tó mélyén hagyott legnagyobb titokkal, ami
már nem a félelemből fakad. Belső egyensúlyukat találták meg, egymást segítve.
Rendben élnek. Összhangban. Így kapják meg a teremtő támogatását, ennek az
energiának hiánya felőrli az embert.

 Súlyosnak érzem a karom, a lábam nem mozdul, csalódás ült rám, csalódott vagyok. Nem akartam betolakodni a világába, egyszerűen csak magamhoz szerettem volna húzni, átölelni, érezni a teste melegét, ahogyan a mellkasára hajtom a fejem. Nem akartam mindig, csak addig a pillanatig, amíg elfelejti a múltat, megérzi a jelent, biztonságban lesz, ebben a pillanatban engedni el a kezét és szerettem volna nézni, ahogyan elindul a vágyak útján a céljai felé.

 A 92 éves Piroska néni a szőnyeg és a villanykapcsoló áldozata lett vasárnap délelőtt, Ő az, akinek a szája előbb nyílik ki reggelente, mint a szeme. Aggódtam is, hogy ha csak beszél, akkor hogyan vesz majd levegőt, de megoldotta. 44 éve lakik a Róna utcában, a kórházzal szembe és ma jár először benne. Igaz nem jár, mert tologatják. Pircsike néni megkérdezte a műtét elején, hogy: Van családja Mártika?

-Van. -feleltem.

-Akkor jó, nem halok meg.

Hálás voltam a gyerekeimnek, hogy vannak, mert életbe tartották a kis öregasszonyt. Arany igazságokat ömlesztett rám a következő egy órában:

– Ha már nem halok meg, remémykedek.

-Tudja reneteget olvasok. Nincs olyan, amit ne olvastam volna, Gullivert, Robinsont, Kar May könyveit, csak szerelmeset nem olvasok. Tudja a szerelem az van, vagy nincs. Ha van tudjuk milyen, ha nincs minek olvassuk. De maga biztosan tudja!

-Ez már a műtét? – bólintottam. – Még sosem volt műtétem,de ez nagyon aranyos hely. Maguk mind nagyon aranyosak.De maga a legaranyosabb Mártika!

-Milyen nehéz magának ennyi férfi között, egyedüli nő ebben a teremben? Hogy bírja?

-Nehezen, nagyon nehezen!

…  leérett a cseresznye, az alma is a kamrában, túl vagyunk a kerti balaesteken, miért botlanak el az emberek szőnyegben?

Bizonygasd magadnak, hogy képtelen vagy rá, addig teszed majd ezt, amíg elhiszed és a képek elhagynak. Érted meg vele, hogy képes rá. De hogyan? – kérdeztem önkéntelenül, mert szentül elhatároztam, hogy soha többé nem állok vele szóba.

Azt hiszem a legnehezebb dolog ajándékot vásárolni az itthon
maradt szereteknek, mert praktikusnak kell lennie kikerülve a lom, kacat,
felesleges érzést az ajándékozott félben. Egyiptomban ez különösen nehéz, mert
szinte nincs semmi és az is kacat, amit Kínából hoznak. Igen, onnan érkeznek az
éneklő tevék és a piramisok hű kicsinyített másai a hatalmas piramisok tövébe.
Minden igen kedvező és még az is fél áron van. Kisebb nehézség, hogy vagy semmi
nincs kiírva, ha van is írás, megfejthetetlenül, arabul. Beus,  szerintem a legfantasztikusabb
ezoterikus-tarotos-műkörmös tutira ment, megbízást adott, hogy neki csakis egy
életnagyságú Anubisz szobor  kell, ajándékként,
a lehető legjobban az Egyiptomi  Múzeum
egyik értéktelen darabjának  örülne.  

Utolsó előtti nap gondoltuk megejtjük majd a vásárlást,
amely gondolati szinten is megerőltető volt, mert mit, hol és tényleg
kérdéseket vetett fel.  A két hős kissé
szomorúan indult neki a városnak, mert emiatt két órával kevesebbet lehettek a
napfényes parton, de leküzdve a feldúlt sárkányaikat , kötelesség tudatukat,
belevetették magukat a tömegben, ahol mivel Egyiptomban vagyunk mindenki
beszélgetni ,mutogatni akart, úgy, hogy rögvest belemásztak aurájukba. Első
megsemmisülésük után feltámadt bennük a tűz, hogy hamar túl kell esni ezen és
két bolt alatt, letudták szeretteik, barátaik emléktárgyait, kellő alkudj,
ahogy tudsz játékkal. Így sosem feledik majd, hogy Ők ketten októberben csodás
napokat töltöttek a melegben, úgy hogy ők itthon dolgoztak, fáztak és átkozták
az Eső Istent.

A legnagyobb fejtörést Anubisz okozta, mivel nem sikerült a
múzeumból a megfelelő darabot kicsempészni, egyébként meg sem próbálták, mert
túl nagy volt a kockázat, hogy ha nem is a múzeum kapujánál, de a reptéren biztosan
kiderülne, hogy Anubisz nem egy amulett, hanem egy jogtalanul eltulajdonított
emléktárgy. A hatalmas városközpontban nem volt népszerű Anubisz. Szinte sehol
sem volt, főleg nem életnagyságban. Na de mekkora is lehetett Ő? Mivel gyufán,
öngyújtón, kulcstartón, hűtő mágnesen volt csak látható, elgondolkoztak, hogy Ő
vajon egy törpe Isten lehetett? Biztosan, mert a leghatalmasabb emléktárgy egy
15 centis borzalmas ronda szobrocska volt, természetesen Kínában gyártva.
Megvették. Ajándék átadáskor ártatlanul nézve, de határozottan állították, hogy
az egyiptomi hiedelem szerint Anubisz, az alvilág és a holtak oltalmazója, egy
törpe istenség volt. Ez tény, hiszen ott volt a bizonyíték a kezükben.