Eldöntöttük, hogy kipihenjük a sokkot és másnap nem állítunk
ébresztő órát, kelünk, amikor jól esik. Ez nem sikerült, ugyanis tíz után
kicsivel dörömbölés majd csend, megint dörömbölés, majd az újabb csend után
dörömbölés kiabálással riasztott minket. A háziúr volt, minden áron és azon is
túl, takarítani akart, mert Ő ugye csodásan takarít és nem értette meg, hogy: –
Ma ne! Az Isten szerelmére, hagyjon minket aludni, csak még egy kicsit. Ő
ragaszkodott hozzá, hogy visszajön 10,15,20 perc után is akár. Majd kisebb
csönd után bájosan felajánlotta, hogy feküdjünk vissza és majd takarít, amíg
alszunk. Értetlen, éppen felébredt fejem meggyőzte és elment. Győzelem,
visszafeküdtünk és valamikor dél után kicsivel magunkhoz tértünk. A délelőtti
incidens álomnak tűnt. Első dolgunk volt a nappali fényben megszeretni a szobát,
ez még ment, de a fürdőszoba elfogadása egy hét alatt sikertelennek bizonyult,
ezt nagyban befolyásolta a Nílus apadása, ezért a zuhanyból gyéren folyt a víz,
minden furfangot, varázslatot, varjúhájat, egérlábat, boszorkány körmöt bevetve
sem sikerült harmadfokú égési sérülések nélkül lezuhanyozni, az , hogy a hajunkból a sampont maradéktalanul
kimossuk, csak örök álom maradt. Éhesen, de kialudva már csak a hotel
medencéjéig jutottunk, nem is próbáltuk megfejteni a tengerig vezető utat a
kézzel firkált térképünk alapján. Napfény. Meleg. Olyan szerencsés lánynak
tartottuk magunkat, elégedetten lubickoltunk a medencében és néha cinkosan
összenézve tudtuk, hogy milyen jó nekünk és jelenleg senkivel sem
cserélnénk. A nap hátralevő részében
fürödtünk vagy aludtunk, mert ez nagyon ment nekünk egész idő alatt. Öt óra
felé felballagtunk, mert mégis csak október vége van és a lemenő nap elvitte a meleget is. Nekem sikerült minden nap a Müezzin éneke
alatt megtisztulnom, valahogy így jött ki, persze van ideológiám is erre, víz alatt mostam le vétkeimet, míg a hit hű muzulmánok térdre, imára Mekka felé
imádkozva. Vacsorakor Pál megjegyezte, hogy nem látott minket reggel, mi
történt?! Ekkor még csak sejtettük érdeklődésének szándékát, de a szemében már
a szenvedély tüze lobogott Krisztinánk felé. Ami sejtettünk másnap reggel
bizonyossá vált. Pál megkérdezte: – Hogy
van? –Jól .-hangzott a válasz. – És maga? – udvarias visszakérdezés. Pál
felelete negatív volt. Majd hozzátette, hogy nem is érdekli Krisztinánkat, hogy
miért? Udvarias érdeklődés. Pál vallott. Én mosolyogtam, és esküdöztem, hogy
hallgatok itthon, mint a sír, és mindketten tudtuk, hogy nem bírom majd ki és
első élményeim között mesélem majd el eme csodás vonzalmat. Egyébként Pál, aki rögvest megtérítettünk,
mivel képtelenek voltunk a nevét megjegyezni, láttam ahogyan minden este az Ő Királynőjének vacsorát
szolgál fel, fantát tölt és felolvas neki a Bibliából, mivel van stílusa és
kissé hatás vadász is Pál levelét
olvassa majd a Korintusiakhoz. A királynő harminc év tűrés után fellázad és az
asztalra csapja keményített szalvétáját, majd közli, hogy a fantát utálja és
torkig van, más tanításra vágyik.