A 92 éves Piroska néni a szőnyeg és a villanykapcsoló áldozata lett vasárnap délelőtt, Ő az, akinek a szája előbb nyílik ki reggelente, mint a szeme. Aggódtam is, hogy ha csak beszél, akkor hogyan vesz majd levegőt, de megoldotta. 44 éve lakik a Róna utcában, a kórházzal szembe és ma jár először benne. Igaz nem jár, mert tologatják. Pircsike néni megkérdezte a műtét elején, hogy: Van családja Mártika?
-Van. -feleltem.
-Akkor jó, nem halok meg.
Hálás voltam a gyerekeimnek, hogy vannak, mert életbe tartották a kis öregasszonyt. Arany igazságokat ömlesztett rám a következő egy órában:
– Ha már nem halok meg, remémykedek.
-Tudja reneteget olvasok. Nincs olyan, amit ne olvastam volna, Gullivert, Robinsont, Kar May könyveit, csak szerelmeset nem olvasok. Tudja a szerelem az van, vagy nincs. Ha van tudjuk milyen, ha nincs minek olvassuk. De maga biztosan tudja!
-Ez már a műtét? – bólintottam. – Még sosem volt műtétem,de ez nagyon aranyos hely. Maguk mind nagyon aranyosak.De maga a legaranyosabb Mártika!
-Milyen nehéz magának ennyi férfi között, egyedüli nő ebben a teremben? Hogy bírja?
-Nehezen, nagyon nehezen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: