Az utolsó reggel is pont úgy kezdődött, mint a többi,
kénytelen kelletlen ébresztő órára keltünk, hogy le ne maradjunk a reggeliről
és Pál napja is a teljességgel induljon imádott úrnője miatt, bár látható volt,
hogy az érdektelenség érdektelenséget szült és az új vendégek Pálunk számára új
hódításokat rejtettek. Reggeli után a part felé vettük az utunkat, megszokott
hely, megszokott közeg, fürdés, alvás, olvasás, horgolás. Néha összenéztük és
TeriAnyu jóslatát emlegetve kuncogtunk egyet, hogy ez lesz az a nap, amit sosem
felejtünk el, mert megtörténik az, aminek meg kell és irtózatosan jó lesz. Nem hittem benne bevallom. Mert mi is
történhetne a világtól, emberektől elzárt helyen, a nyugalom és béke szigetén?
Nem készültünk sehova, az estét is a
bárba terveztük, ahol már tudták Ibrahim fiai, hogy kávé után kóla következik
egy sima és egy dupla aszpartamot tartalmazó light. Akkor mi is történhetne?
Délután felmerült bennünk, hogy a mi kedves hely idegenvezetőnk, aki letett
minket a szállodába, az egyiptomi alfa, Maxim elfelejtkezett rólunk és esze
ágában sincs minket kivinni a reptérre. Még szerencse, hogy Maxim megadta telefonszámát,
felhívtuk, meglepődött, ja tényleg,
küldök egy sms-t a részletekkel válasszal rázott minket le, a zajból hallható
volt, hogy éppen fürdik az esti csajozáshoz. Rituális fürdőt vettünk a müezzin éneke
alatt, már nem megégve, mert kitapasztaltuk, hogyan kell jól csinálni illatosan
vártuk a vacsorát. A vacsora is rutinos volt, sok-sok zöldség, kevés fehérje
rengeteg szénhidráttal és hozzá az elmaradhatatlan Fanta Páltól. Pál vágyakozó
tekintete, néhány esetlen már többször hallott bók. Kriszta szinte hallhatatlan
kérdése, amit képes volt tízszer is feltenni vacsora alatt: hol van? Bennem végig bujkált a kis ördög, hogy hogyan
lesz ez a nap felejthetetlen. Kriszta látszólag hit, mert a Nagy Teri
megmondta, akkor az úgy lesz.
Átsétáltunk a bárba, leültünk a szokott helyre, szokványosan harcoltunk
a szúnyogokkal, kávét kértünk és előkerült a tarot kártya, mint azon a héten
mindig. Kirakás jobbról, balról, fent, lent olvasva is egyet ígért, nagy,
elsöprő erővel érkező boldog változást, ami alapjaiban forgatja fel életünket.
Hm … erről tudnék mesélni, mert azóta semmi sem biztos, többet vagyok lent,
mint fent és ennyi papír zsebkendőt nem használtam el sírásra, mint az utóbbi
időben. Szóval, ahogyan ott üldögéltünk, beszélgettünk, olvasgattuk a kártyát,
nézegettük a lehetőségeket, egyre több figyelmet kaptunk Ibrahimtól, jött ment,
gyüsmékelt körülöttünk, amíg nem bírta tovább és megkérdezte: mit játszanak?
Elmagyaráztuk, hogy nem igazán játék, ez egy jóskártya, ami lehetőségeket
mutat, hogy merre és hogyan tovább, talán felkészít az útra, ami előtt állunk,
segít és tanácsot ad, megerősít. Ibrahim lelkes volt kérte mutassuk meg, hogyan
működik és lelkesen mesélt az egyiptomi babonákról, az itt élő asszonyok kávézaccos
jövendőmondásáról. Csillogott a szeme és mesélt, csak mesélt. És
néha-néha kérlelt minket: Játszatok! Nem értette, hogy már kész vagyunk, egy
kirakásból szinte mindent megtudtunk, amire szükségünk volt, meg van az üzenet
már nem akarunk többet „játszani”. Ekkor megkérdezte, lehetne neki is? Igen!-
hangzott az egyértelmű válasz az este leánykórusától. Így vált valóra Nagy Teri jóslata, hogy
feledhetetlen este lesz, hiszen idegen országban, idegen nyelven, egy mohamedán
férfinek hangzott el az üzenet. Aki láthatóan boldog volt és sokszor igazolta
vissza a kártyát, hiszen látszott, hogy új munkahelye lesz sokkal közelebb a
szülővárosához, ahogyan Ő erre vágyott, és elmesélte, hogy nyár végére talán
összejön a munka Assuanban, csillogó szemekkel hallgatta az 53 éves férfi, hogy
megtalálhatja Őt még a szerelem, amire annyira vágyik, és lehetséges, hogy a nő
más országból érkezik és lehetséges, hogy gyermekkel. Ő komolyan mondta, hogy
mindegy, hogy fehér vagy fekete, gyerekes vagy gyermektelen, csak egyet
szeretne már végre szeretni. Boldog volt. Jó volt Őt látni. Természetesen
Ibrahim fiai érdeklődve nézték mi zajlik a sarokban és a bátrabb odajött,
Ibrahim felajánlotta neki, hogy játszhat Ő is. Játszott! Ő volt a lelkes
érdeklődő, aki eleinte nem hitt ebben, csak a kávézaccot emlegette, de amikor
az üzenet arról szólt, hogy beteljesedni látszik a legféltettebb vágya, hogy
igenis itt van a siker a művészetben, megeredt a nyelve és elmesélte, hogy nem
csak másodállásban szeretne DJ lenni, hanem főállásban is ezt szeretné
csinálni. Jó kedvük volt, csacsogtak és
mérhetetlen tisztelettel néztek ránk. Ibrahim fel is ajánlotta, hogy ha már jól
kijátszottuk magunkat el is mehetnénk a fiúkkal bulizni, mert Ő ugyan öreg már
ehhez, na de mi biztosan jól éreznénk magunkat ezekkel az áldott jó, igen
huncut szemű huszonéves fiúkkal. nagyon nehéz volt kimagyarázni, hogy mi inkább
visszatérnénk a szobánkba, hiszen másnap kora reggel indulunk haza. Hihetetlen volt az este, örök emlék marad.
Másnap reggel korán keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét, ami türelem híján
előző nap reggelén kimaradt, nem történt más, túl korán érkeztünk és nem tudtuk
kivárni, hogy felkeljen a nap, mondjuk azt gondoltuk rossz helyen állunk és nem
láthatjuk, mert Isten máshol húzza fel a Napot az égboltra. De nem! A
hazaindulás reggelin beigazolódott, hogy előző nap is jó helyen voltunk,
Egyiptomban is felkel a nap, ha türelmes az ember, vagy jó időben érkezik.
Napfelkeltét követően még néhány fotó készült a kertben. Aztán kis ücsörgés a
recepción vártuk Maximot, aki kicsit megkésve és teljesen összetörve érkezett
meg, az éjszaka maradandó sérüléseket okozott rajta, szemei a döglött busáéra
hasonlítottak, még másnaposnak sem volt mondható, még javában tartott az
aznaposság állapota. Fáradt volt és nyűgös, nem beszélt, tőle szokatlan volt
ez. Alig várta, hogy megszabaduljon tőlünk és bebújhasson a menedéket nyújtó
ágyikójába. Kitett minket a reptéren, elmondta, hogy sok dolga van, ne
haragudjunk, de csekkoljunk be egyedül és mondjuk meg minden magyar embernek,
hogy Ő, Maxim üdvözli őket! Szomorú és
szótlan volt a haza út, nem tudtuk mi vár itthon minket. Engem örömmel vártak,
mert fél négykor felhívtam Apát, hogy nyugodjon meg, itthon vagyok, nem lettem
arab feleség, teveszaron sült kenyeret sem hoztam. Ő azt mondta négyre
hazahozza az autót, fél ötkor összeszedném a gyerekeket?