Szombat este nagy felismerése, hogy a vacsorázzunk együtt , mert karácsony van, ha szabadon választott, ha kötelező csak unalmas lehet. Az egyik bevásárló központ bajor sörözőjében tai chi vacsora rendeződött szombat este. Lelkesedés megvolt, hiszen szép számmal megjelentek az emberek valószínűleg a meghirdetett időpontban. Valószínűleg, mert késve érkeztem, hiszen dolgoztam, de már csak két hely volt szabadon. El is foglaltuk Edinával, aki igaz nem tai chizik, mert Ő abban az időben a gyerekeimre felügyel, rendszerint elmosogat, és szendvicset gyárt, nagyon különlegeseket, mert a csomagolásra alkoholos filccel mindig rajzol valamit. A késve érkezés volt a legjobb pillanat, hiszen ha nem így történik nem Jenő és Györgyi mellé kerülünk, akik megismerése igazi élmény volt. Jenő 25 év házasság után lépett ki, míg Györgyi 22 év után csomagolt össze, mindkettő önmagáért. Jenő két évig ostromolta Györgyit, és aztán megtörtént a csoda, Györgyi beadta a derekát, vagyis nem, mert szerinte jókor jó helyen volt Jenő, de azóta tudják mi az együtt, egymásért, jóban rosszban. A történet végén György ránk nézett és azt mondta : „Soha ne add fel, mindig hinni kell, hogy létezik és megtalál.” Az étel kiváló volt, csacsogtunk az új barátainkkal, mindenféléről. Így megtudtuk, hol lehet jót táncolni Budán, mert Ők rendszeresen járnak, mi van az unokákkal, karácsonnyal és mennyire nehéz volt beilleszkedni a másik családjába. Éééééééééééééés akkor hirtelen, váratlanul megszólalt a zene. Isteni zene szólt, igazi slágerek, olyan, amit elvileg mindenki ismer, olyan, amire mindenkinek kedve van táncolni, sőt olyan, amit mindenki hangosan énekel. Gondolta ezt Györgyi, Edina, Jenő és ÉN, mert a többiek meg sem hallották, tovább beszéltek unalmasan, fészkelődtek, nagy része éppen készülődött fizetni, hogy jóllakva otthon a kanapén elnyúlva tévét nézzen. Kilenc óra lehetett. Kicsiny csapatunk lelkesen énekelt és találgatta ki az első taktusokból mi is lehet a következő zene. Majd úgy döntöttünk most vagy soha, felvesszük lakkcipőinket és táncra perdülünk. Ez mindenkit hidegen hagyott, a maradék tai chisok is csak unottan beszélgettek egymással, mosolytalanul, érdeklődést színlelve a másik iránt. Sajnos asztaltársainknak 10 körül távoznia kellett, mert reggel korán kelve gyereket szállítmányoztak a reptérre. Magunkra maradtunk. Edinának pont volt egy kirakása, így jót beszélgettünk felette, Ő kicsit könnyezett, de a tarot már csak ilyen. Eltelt úgy egy jó óra, hogy senki sem zavart meg minket, senkinek nem tűnt fel Edina könnye. Erre egy magyarázat van, ezek a fiatalok igen jó tai chisok lettek az év folyamán és megtanultak rendíthetetlenül befelé figyelni. Páran maradtunk, akkor csatlakoztunk azokhoz, akik még maradtak. Gondolom beszélgettünk is, mert csak nem ültünk csendben egymással szemben, de nem emlékszem már csak arra, hogy Zsuzsi, aki vegetáriánus és van egy igazi pataki tálban sült libamája meghívja a társaságot libamájazni.
Amit az este adott: Jenő és Györgyi, a tökéletes duettre fejlesztett dal: forró nyári este Csík zenekar verziójában, a felismerés, hogy bennünk még van élet, bárhol jól szórakozunk, és igen, mégis csak egy fesztivál Tündér vagyok!
Tankcsapda verziója nekem jobban tetszik :))
Nekem is … de még nem tudok úgy rekeszteni :)