Napok óta furcsán állnak össze a mondatok. Napok óta veszem észre, hogy félrebeszélek, mert gondolatok tömörülnek a kimondott mondataimban. Mindig észreveszem, mert furcsán néznek vissza a gyerekszemek.
Egy ilyen jelenet után kérleltem Áront, hogy ígérje meg: ha 90 éves leszek és összevissza beszélek majd, a vasalót a hűtőbe teszem, akkor sem adsz otthonba, ugye?!
Meg kell ígérned, hogy nem maradsz egyedül.
Ígérem.
Jó, akkor nem is kell majd velem élned.