<\/P>\r\n
Furcsa \u2026\u00c1ront m\u00e9g nem szerettem volna igaz\u00e1n, de megfogant \u00e9s att\u00f3l a pillanatt\u00f3l tudtam, hogy im\u00e1dom \u0150t. Elk\u00e9pzelni sem tudtam milyen lesz, ha \u0150 m\u00e1r lesz, t\u00e9nyleg, lesz m\u00e1r arca \u00e9s teste, l\u00e1thatom \u00e9s nemcsak bel\u00fclr\u0151l fesz\u00edt. Megfoghatom \u00e9s nem csak \u00e9rzem majd. A sz\u00fclet\u00e9s egyre k\u00f6zelebb volt, lassan elk\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem az \u0150 fogad\u00e1s\u00e1ra, ruha, babakocsi \u00e9s \u00e1gy. \u00c1lltam \u00e9s n\u00e9ztem az \u00e1gyat \u00e9s nem tudtam belek\u00e9pzelni \u0150t, amint ott lesz \u00e9s l\u00e9legzik, mocorog \u00e9rzem majd a csod\u00e1s \u00c1ron illatot.<\/P>\r\n
Sz\u0171z Napjegyhez m\u00e9lt\u00f3an azon a napon \u00e9rkezett amire el\u0151re megj\u00f3solt\u00e1k. Csod\u00e1latos volt. Hatalmas gyermek. N\u00e9hol tejf\u00f6l sz\u0151ke pihe a fej\u00e9n, nem volt szempill\u00e1ja, \u00e1that\u00f3 k\u00e9k szeme, amely nem v\u00e1ltozott semmit az\u00f3ta sem, er\u0151s, f\u00e9rfias hang. <\/P>\r\n
Amikor egy gyermek megfogan \u00e9s elk\u00e9pzeled, \u0150 lesz a legjobb, a t\u00f6k\u00e9letes. \u00c9n is \u00edgy tettem, \u0150 lesz az aki majd feltal\u00e1l, elolvas, megold, megd\u00f6nt, felforgat, gondol, \u00e9rez, sz\u00f3l, lehengerel, bemondja, megmondja, megteszi \u2026..<\/P>\r\n
\u00c1ronnak siker\u00fclt el\u00e9rni-e, hogy <\/SPAN>megfutassa a k\u00f3rh\u00e1z gyermekorvos\u00e1t, ugyanis sz\u00fclet\u00e9s ut\u00e1n percekig nem vett leveg\u0151t, elf\u00e1radt. K\u00e9k\u00fclt, sz\u00fcrk\u00fclt \u2026csendben figyeltem. Gyer\u00fcnk m\u00e1r, tudod mit kell tenned! K\u00e9rlek \u2026k\u00e9rlek \u2026k\u00e9rlek \u2026 <\/SPAN>\u00e9s csoda t\u00f6rt\u00e9nt, beleord\u00edtotta, hogy itt vagyok! Att\u00f3l a perct\u0151l \u00e9letre keltek a ruh\u00e1k, a babakocsi, az \u00e1gy, a gyerekszoba \u00e9s az addig bennem szunnyad\u00f3 Anya. A pillanat m\u00e9g ma is bennem \u00e9l, amikor any\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltam, az elk\u00e9pzelhetetlen megelevenedett. <\/P>\r\n Sz\u00e9p gyerek! - mondt\u00e1k. Meg\u00edt\u00e9lhetetlen egy gyerek sz\u00e9ps\u00e9ge, de ha nem is volt az, mindenkit levett a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l, azokkal a k\u00e9k szemekkel \u00e9s mindig mosolyg\u00f3 arcocsk\u00e1j\u00e1val.<\/P>\r\n Lassabb volt, mint a t\u00f6bbiek, furcs\u00e1n m\u00e1szott, de m\u00e1szott, \u00e9rdekl\u0151d\u0151 volt, de nem hozta l\u00e1zba a j\u00e1t\u00e9k, de \u00f3r\u00e1kat b\u00edbel\u0151d\u00f6tt ak\u00e1r k\u00e9t krumplival, egy volt fontos, egy helys\u00e9gbe legyen velem. K\u00e9t \u00e9ves sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n a rutin gyerek orvosi vizsg\u00e1latn\u00e1l javasolta a gyerek orvos, hogy kezdj\u00fcnk b\u00f6lcsibe j\u00e1rni, j\u00f3t tenne, mert m\u00e9g nem besz\u00e9l. Elment\u00fcnk. \u00c9lvezte. Semmi. T\u00f6k\u00e9letesen meg\u00e9rtette mag\u00e1t, gesztikul\u00e1lt, ha m\u00e9rges volt morgott. H\u00e1rom \u00e9ves lett, nem besz\u00e9lt, majd b\u00e1r nappal a sz\u00fclet\u00e9snapja ut\u00e1n egyszer megsz\u00f3lat. Menj\u00fcnk az udvarra a kuty\u00e1hoz!<\/P>\r\n Nem tudom mi\u00f3ta tudott besz\u00e9lni \u00e9s mi\u00e9rt nem sz\u00f3lat meg, de boldog voltam, \u00edme, besz\u00e9l.<\/P>\r\n Amikor elj\u00f6tt az id\u0151, hogy a b\u00f6lcsisb\u0151l, nagy, okos \u00f3vod\u00e1s legyen az \u00e9n kisfiam, m\u00e1r \u00e9rezhet\u0151 volt, hogy kicsit m\u00e1s, mint a t\u00f6bbi kisgyerek. Montessori rendszer\u0171 \u00f3vod\u00e1ba ment\u00fcnk, ahol egy\u00e9nileg, szem\u00e9lyre szabottan foglalkoznak a gyerekekkel, \u00c1ron fejl\u0151d\u00e9se volt a fontos, nem az, hogy beillessz\u00e9k a s\u00e9m\u00e1ba.<\/P>\r\n Minden nehezebben ment. Az \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s, majd mikor mag\u00e1ra h\u00fazta a ruh\u00e1t \u00e9s ford\u00edtva nem volt hajland\u00f3 megcser\u00e9lni, mert \u00edgy is k\u00e9nyelmes. Nem volt sz\u00e1m\u00e1ra id\u0151, napszakok, nem l\u00e9teztek ir\u00e1nyok, jobb, bal, fent, lent, minden inger azonos volt, minden ugyan\u00fagy izgatta, izgett, mozgott, f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt \u00e9s mindenbe sz\u00edvvel l\u00e9lekkel r\u00e9szt vett. A lelkesed\u00e9se figyelemre m\u00e9lt\u00f3 volt.<\/P>\r\n Amire az iskola v\u00e1laszt\u00e1sara ker\u00fclt a sor, biztosan mutatta a dyslexia jeleit, b\u00e1r m\u00e9g nem tudtuk milyen m\u00e9lys\u00e9gben. Az els\u0151 oszt\u00e1ly borzalmas r\u00e9m\u00e1lom volt. Azt\u00e1n lassan minden megold\u00f3dott, elfogadt\u00e1k \u0151t, f\u00fczetet nyomtattunk, nagyobb kock\u00e1kkal, hogy beletal\u00e1ljon, nagyobb sorokkal. Fejleszt\u0151 pedag\u00f3gus foglalkozott vele hetente h\u00e1romszor, logop\u00e9dus \u00e9s rengeteg t\u00fcrelem itthon \u00e9s rengeteg t\u00fcrelem az iskol\u00e1ban. <\/P>\r\n Most negyedikes, meg kellett tanulnom elfogadni olyannak, amilyen, el kellett \u0150t fogadtatni m\u00e1sokkal, \u00e9s elfogadtatni mag\u00e1t.<\/P>\r\n Kiskamasz m\u00e1r. Csat\u00e1zunk, csat\u00e1kat v\u00edvunk. Felesel, \u00e9rvel, gondolkozik, folyamatosan \u00e9rtelmetlen dolgokat tal\u00e1l fel.<\/P>\r\n Im\u00e1dom.<\/P>\r\n Az \u0150 kedvence: <\/SPAN>http:\/\/www.youtube.com\/watch?v=6_PAHbqq-o4 <\/P>","type":"rich"}