\n\n<\/p>
\u00c9n \u00fagy gondolom, hogy amit \u00edrtak a szerelemr\u0151l, mind igaz.\nShakespeare szerint a szerelem vak, vagy a szeret\u0151k\u00e9 a nap v\u00e9ge. \u00c9n szem\u00e9ly\nszerint<\/span><\/span> <\/span>sokkal t\u00f6bbet gondolok a\nszerelemre, mint, azt hiszem \u00e1ltal\u00e1ban elv\u00e1rt, ez tal\u00e1n az\u00e9rt van, mert m\u00e9g\nsohasem adatott meg,<\/span> <\/span>igaz\u00e1b\u00f3l.\nFolyamatosan leny\u0171g\u00f6z a szerelem ereje \u00e9s a puszta l\u00e9tez\u00e9se. Szint\u00e9n\nShakespeare \u00f3ta tudjuk a szerelem vak. M\u00e1sokn\u00e1l a szerelem egyszer\u0171en elveszett\nvagy elfonnyad, de a szerelemre r\u00e1 lehet tal\u00e1lni, igaz csak egy \u00e9jszak\u00e1ra,\namikor szerelmet lopunk, \u00fcgyefogyott m\u00f3don. Reggel<\/span> <\/span>fel\u00e9bredve, \u00e9rezz\u00fck a szerelem l\u00e1ngol\u00e1s\u00e1t \u00e9s\nannak hamvad\u00e1s\u00e1t. A szerelem \u00e1ltal\u00e1ban azokr\u00f3l sz\u00f3l, akik egym\u00e1sba szeretnek,\nde mi van azokkal, akik mag\u00e1nyosan szerelmesek, viszonzatlanul? Ez a\nlegkegyetlenebb fajt\u00e1ja. R\u00f3lunk, mivel magam is ebbe a csoportba sorol\u00f3dom,\nerr\u0151l mi\u00e9rt nem \u00edrnak? Mi vagyunk a viszonzatlan szerelmesek, a j\u00e1r\u00f3k\u00e9ptelenek,\na sz\u00e1rnytalanok. Mi vagyunk azok, akik v\u00e1rnak \u00e9s rem\u00e9nykednek, h\u00e1tha \u00e9szre vesznek,\n\u00e1br\u00e1ndozunk, \u00e1lmodozunk egy szebb, szerelmes j\u00f6v\u0151\u00e9rt. Mi vagyunk, akik b\u00e1rmit\nmegtesznek, minden tan\u00e1csot meghallgatva hol jobban, hol kev\u00e9sb\u00e9 hissz\u00fck \u00e9s\nk\u00f6zben odaad\u00f3an szeret\u00fcnk. Ezek sz\u00fclik a legkegyetlenebb sz\u00fclet\u00e9snapokat,\nkar\u00e1csonyokat, csal\u00e1di esem\u00e9nyeket. <\/span><\/p>\n\n<\/span> Boldog, kiteljes\u00fclt, harmonikus p\u00e1rkapcsolatot k\u00e9rek, minden\nadand\u00f3 alkalommal \u00e9s rem\u00e9nykedem, hogy nem m\u00falik el \u00fagy \u00fajra a kar\u00e1csony \u00e9s a sz\u00fclet\u00e9snapom,\nhogy mag\u00e1nyosam mosolyt er\u0151ltetve magamra \u00fcnneplek \u00e9s k\u00f6zben minden pillanatban\nmeghalok egy kicsit, mert igaz\u00e1n m\u00e9g nem lehet. A mindennapjaimban azt j\u00e1tszom,\nhogy j\u00f3l vagyok, minden rendben \u00e9s legbel\u00fcl s\u00edrok, de nem mutathatom, hiszen\nnem lehetek gyenge. Majd este arr\u00f3l \u00e1lmodozom, hogy valaki felolvas a kedvenc\nk\u00f6nyv\u00e9b\u0151l, mert ezt nekem is hallanom kell, n\u00e9ha elhiszem, hogy n\u00e9gy t\u00e1ny\u00e9r\nlehet az \u00e9tkez\u0151 asztalon, n\u00e9ha \u00e9rzem, ahogyan megsimogat. Majd fel\u00e9bredek \u00e9s\nr\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy \u00fcres minden \u00e9s m\u00e1r s\u00edrni sem tudok, pedig olyan j\u00f3l esne n\u00e9ha meg\n\u00e9s elsiratni magam. Akkor csak egy k\u00f6nnycseppet k\u00e9rek, de nem megy, nem\nkaphatom meg. \u00dcl\u00f6k a szoba k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s v\u00e1rok \u2026. <\/span><\/p>","type":"rich"}