\n\n<\/p>
A gyerekek m\u00e9g v\u00e1rj\u00e1k a kar\u00e1csonyt, mit sem tudnak a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s,\nr\u00e1hangol\u00f3d\u00e1s, a mindj\u00e1rt meg\u0151r\u00fcl\u00f6k \u00e9rz\u00e9sb\u0151l. Csak v\u00e1rj\u00e1k, mert csoda lesz.\nGyerekk\u00e9nt sosem \u00e9rtettem mi\u00e9rt nem lehet r\u00f6gt\u00f6n kar\u00e1csony, mi\u00e9rt kell megv\u00e1rni\naz est\u00e9t, olyan \u00e9rtelmetlennek t\u0171nt, hiszen m\u00e1r olyan r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1rtam, legal\u00e1bbis\nMikul\u00e1s \u00f3ta, mert addig, mint minden gyerek, \u00e9n is a Mikul\u00e1st v\u00e1rtam.<\/span><\/span><\/p>\n\n<\/span> \u00d6t-hat \u00e9ves lehettem, nagy kar\u00e1csonyra k\u00e9sz\u00fclt az eg\u00e9sz\ncsal\u00e1d, minden rokon n\u00e1lunk \u00fcnnepelt . Reggel<\/span> <\/span>korai \u00e9bred\u00e9s ut\u00e1n neki\u00e1lltunk kar\u00e1csonyf\u00e1t d\u00edsz\u00edteni. Nem is mi, hanem\nApa, mert ez az \u0151 feladata volt, mi gyerekek szaloncukrot k\u00f6t\u00f6zhett\u00fcnk, mert\nn\u00e1lunk mindig himz\u0151fonalra k\u00f6t\u00f6z\u0151d\u00f6tt \u00e9s partfisny\u00e9len t\u00e1rol\u00f3dott, m\u00edg nem\nker\u00fclt a f\u00e1ra. <\/span> <\/span>Akkoriban \u00fagy t\u0171nt, hogy\nApuk\u00e1m \u00e9lvezi a d\u00edsz\u00edt\u00e9st, de m\u00e1ra kider\u00fclt, hogy mindig is ut\u00e1lta, annak\nellen\u00e9re, hogy er\u0151teljes bikak\u00e9nt, elmer\u00fclt a d\u00edsz\u00edt\u00e9sbe, \u00e9s minden d\u00edsz j\u00f3l\nmegfontolt helyre ker\u00fclt a f\u00e1n. <\/span> <\/span>A\nfeny\u0151fa d\u00edszbe \u00f6lt\u00f6z\u00e9se rendszerint bet\u00f6lt\u00f6tte a d\u00e9lel\u0151tt\u00fcnket. Sosem \u00e9rtettem\nmi\u00e9rt nem lehet szaloncukrot enni k\u00f6t\u00f6z\u00e9s k\u00f6zben \u00e9s tiltva volt a f\u00e1r\u00f3l leenni\nis, mert akkor az \u00fcres pap\u00edr elrond\u00edtja a f\u00e1t. Persze kiskamaszk\u00e9nt megtettem a\nkilopom, megeszem, visszacsomagolom dolgot. Sz\u00f3val elk\u00e9sz\u00fclt a fa, k\u00f6zben Anya\n\u00e9s Mama nem mindig \u00f6sszhangban k\u00e9sz\u00edtette a kar\u00e1csonyi vacsor\u00e1t. Egyik sem\nk\u00f6nny\u0171 term\u00e9szet\u0171 asszony, egy\u00fctt a konyh\u00e1ban katasztr\u00f3f\u00e1lisak voltak, n\u00e9ha\nannyira megs\u00e9rt\u0151dtek egym\u00e1sra, hogy Mama fogta \u00e9s Debrecenb\u0151l az els\u0151 vonattal\nutazott haza Keszthelyre. <\/span> <\/span>Ezen a\nkar\u00e1csonyon k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen t\u00fcrelmetlen voltam, m\u00e1r \u00e9bred\u00e9skor k\u00e9rleltem \u0150ket, hogy\nne v\u00e1rjunk estig, j\u00f6jj\u00f6n most a J\u00e9zus. \u00c9n lelkes voltam saj\u00e1t \u00f6tletem miatt, \u0151k\negyre t\u00fcrelmetlenebben reag\u00e1ltak. Rendes gyerek voltam m\u00e1r akkor is, kompromisszum\nk\u00e9sz, ha nem tud j\u00f6nni a J\u00e9zus, b\u00e1r nem tudom, hogy mi dolga lehet, akkor k\u00fcldje\ncsak el az egyik angyal\u00e1t. Apa, hogy jobban teljen az id\u0151 sz\u00e1momra, elvitt\nmag\u00e1val az \u00e1llom\u00e1sra, rokonokat v\u00e1rni \u00e9s szerinte addig is eltelik majd egy kis\nid\u0151 estig. Mire vissza\u00e9rt\u00fcnk csoda t\u00f6rt\u00e9nt, im\u00e1m meghallgattatott, mert a J\u00e9zus\nelk\u00fcldte Angyal\u00e1t, aki egy s\u00e1mlin kucorgott a kar\u00e1csonyfa alatt. K\u00e9k, feh\u00e9r\ncsipk\u00e9vel d\u00edsz\u00edtett pongyol\u00e1ban \u00fclt, h\u00e1t\u00e1n aluf\u00f3lia sz\u00e1rnyak csillogtak, fej\u00e9n\nez\u00fcst s\u00fctem\u00e9nyes t\u00e1lca volt a gl\u00f3ria, im\u00e1ra kulcsolta kez\u00e9t \u00e9s ma m\u00e1r tudom,\nhogy nem \u00e1h\u00edtatt\u00f3l, hanem a nevet\u00e9st\u0151l folyt a Nagymam\u00e1m k\u00f6nnye a kar\u00e1csonyfa\nalatt, december huszonnegyedik\u00e9n d\u00e9lut\u00e1n.<\/span><\/p>\n\n<\/span> <\/span><\/p>","type":"rich"}