Álmodtam

1.0...szőkített nő ...https://nmarti.cafeblog.hunmártihttps://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/Álmodtam Csodálatos kör alakú teremben állok, akár egy Pantheon, félgömb alakú, középen nyitott kupola, ahol a napfény szökik be, mert a terem ablaktalan, a falon képek, az élet képei, a változást és a fejlődést mutatják, néhol békésen, néhol szenvedve. A képek között ajtók, minden bejárat felett egy név, ott állok a sajátom előtt, az talán érezve, hogy eljött akit várt, magától megnyílik és betessékel. Nem gondolkozom, megyek előre, bátor vagyok, félelem nélkül, jó helyen, megfelelő időben, bebocsátást nyertem a tudatalattimba. A gyertyafényben úszó szobában egyetlen egy dolgot látok egy festőállvány, rajta egy könyv, oda lépek, mivel imádom a könyveket kíváncsian hajolok felé. A tarot kártyám hatos lapja, a válaszút a szeretők lapja. Lapozhatnék a könyvben, de nem teszem. Minek, hiszen az összes lapot ismerem. Kíváncsi tekintettel vizsgálom, mi az amit eddig nem vettem észre rajta? Miért nézzem most? Mi az üzenet? Rajta egy vörösen izzó angyalszárny, néhol egy férfi és egy nő arca villan fel élesen, majd halványul el, rajta a fény, amely Istentől ered, az angyalszárnyakat, a férfit és a nőt kötik össze láthatatlanul, csak érezni lehet, vágynak egymásra, szeretni akarják egymást, úgy ahogyan talán a Földön képtelenség, határtalanul feltételek nélkül, alattuk az alma, ami maga a tudás, alattuk a kígyó, ronda álnok kísértésként. Egymást szemébe néznek, a vágy perzseli a szárnyakat, lassú, körkörös táncba kezdenek, összefonódva, angyalszárnnyal borítva és Istentől érkező fénybe burkolva. Becsukom a szemem érzem és érzékelem őket, nem irigylem, tudom, hogy erre vágyom, tudom, hogy ez hajt a, tudom, hogy ezt szeretnél átélni. Régen feladhattam volna már, hogy ilyen nincs, nem érdemes keresni. Volt olyan amikor megtettem, feladtam csak kicsit, a harag és az irigység hulláma alá kerültem, de képes voltam megrázni magam és másként látni. Bársonyos hang megszólal vigyél el innen bármit! A tiéd az amit csak akarsz. Körülnézek a szobában, sehol semmi, a furcsa könyv a szobába. Hatalmas könyv, nem vihetem el, tépjem ki a lapot, ennél minden könyvet jobban tisztelek. Fejet hajtok és távozom a kijáraton. Könnyűnek és boldognak érzem magam, érzem, ahogyan az ereimben a vér örömtáncot jár, és hirdeti sejtről sejtre az öröm érzését. A zsebembe nyúlok és ott lapul egy kis kártya, a hatos lap, kicsit megváltozva, mindenekfelett ott van Gábriel, a hírvivő. rich