<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>...szőkített nő ...</provider_name><provider_url>https://nmarti.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nmárti</author_name><author_url>https://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/</author_url><title>Elengedés</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Sokáig vágytam valakire, akire csak vágyni lehet, mert ha az ember ép eszére hallgat, tudja, hogy képtelenség, de a vágyakozás mámora csodálatos, képzelegni, hogy milyen lenne, ha együtt repülhetnénk. A képzelet csodálatos, olyan, amilyennek szeretném, amilyenre én alakítom, vágyom és remélem, aztán felébredek, szürke minden körülöttem. Rájövök, hogy nem mehet így tovább, csomagolok, emlékeket, érzéseket, mindent ami hozzá köt, a reményt és a repülést, mert tudom, hogy itt az idő az elengedésre, hogy befogadhassam, azt akivel repülhetek, talán egy életen át. Hogyan tegyem le a csomagot, hogyan engedhetem el?&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Lassan becsukom a szemem, elernyed a testem, megszűnik körülöttem a világ és már máshol vagyok, csodás rét, virágokkal, halk madár dallal a távolban, pillangók cikáznak körülöttem. Ég és föld között hosszú csigalépcső, út oda, ahol megértenek, szeretnek, ahol minden lehetséges és talán semmisem, ismeretlen világ, ahol nem az ember az úr, hanem a lélek és annak őrei. Rendíthetetlen vagyok, ide nekem az oroszlánt is, célom van és gyalogolok, keményen felfelé, a lépcsőfokok, mintha nem akarnának elfogyni, mintha átgondolásra intenének,&lt;SPAN style=&quot;mso-spacerun: yes&quot;&gt;&nbsp; &lt;/SPAN&gt;akarod? Megteszed? Ott a csábítás is, mi lesz ha átadom, mi marad nekem? Üresség? Megkönnyebbülés? Kétségbe esem, visszaforduljak, vagy menjek tovább? &lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Akkor hirtelen elfogy a lépcső, feljutottam. &lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Csodálatos lény fogad, árad belőle a szeretet s fény, aranysárga melengető sugár.&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;-Elhoztam, kérlek fogadd el, és vigyázz rá, már nincs szükségem rá, már csak a gátam, önmagam gátja. &lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;És nyújtom felé a kis csomagot, zokogva, sajnálom átadni azt ami eddig a reményt adta, bolond reményt, egy felfordult világot, de mégis segített túlélni a nehéz napokat.&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Elveszi, elteszi.&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;-Nem vész el, de a legjobb amit tehettél, kinyitottad a szíved, sokat tanultál, ráébredtél mire és kire van szükséged. Már nem fogsz megalkudni, már nem választasz azért, hogy ne légy egyedül. Már a szíved választ, nem az eszed. Jól van kislány, büszkék vagyunk rád.&lt;/P&gt;
&lt;P class=MsoNormal style=&quot;MARGIN: 0cm 0cm 0pt&quot;&gt;Ahogyan érkeztem, távozom, egy pillanat volt csupán. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>