Tükör

1.0...szőkített nő ...https://nmarti.cafeblog.hunmártihttps://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/Tükör Nem emlékszem milyennek láttam magamat kislányként, amikor belenéztem a tükörbe. A fényképeket visszanézve, boldog gyermeknek tűnök, két copfba fonva a hajam, mosolygok vagy nevetek, elégedett vagyok. Nagy, kék, csodálkozó szemekkel nézek a világba. Mindent kipróbálni akaró, őszinte, korlátjait feszegető gyermek, akire igazából haragudni nem lehetett. Ahogyan halad az idő, és emlékeimbe kutatok, úgy torzít a tükör. Már nem mosolygok mindig, befelé forduló, hallgatag, válaszokat kereső lánnyá értem, aki ha belenézett a tükörbe, csak egy szemüveges szürke kis egeret látott, akkor úgy érzem elromlott a tükör. Talán csak akkor láttam magam, amikor az elvarázsolt kastélyba belenéztem a „görbe” tükrökbe, ők láttatták, hogy milyen vagyok, hogy nem változtam, csak másként látok, annyira szerettem volna tartozni valahová, annyira szerettem volna, ha nem lógok ki a sorból. Megtettem mindent, hogy láthatatlanná váljak. Azt csináltam, amit elvártak és csak arra vártam, hogy valaki megrázzon és azt mondja: Elég! Vártam és vártam és egyszer csak eltörött a tükröm ….és minden változni kezdett, a változás ami örök, a változás ami nem változik. Ha most álmomba belenézek a tükörbe, látom magam, külsőm és megjelenésem a földi, állok és szembe mosolygok, csillog a szemem és boldognak látszom. Szeretem ezt a képet. Amikor ébren a tükör előtt állok, a szemem csillog, néha elfogadom magam és belemondom a tükrömbe: Ma is nagyon szép vagy. Vannak boldogtalan reggelek, reményvesztett ébredések, át virrasztott éjszakák, amikor nem megy, a tükör újra görbe lesz. Ekkor jönnek a pozitív mondatok, másoktól, üzenetek. Szép vagy! Szép vagy! Szép vagy!rich