Áron(om)

1.0...szőkített nő ...https://nmarti.cafeblog.hunmártihttps://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/Áron(om) Furcsa …Áront még nem szerettem volna igazán, de megfogant és attól a pillanattól tudtam, hogy imádom Őt. Elképzelni sem tudtam milyen lesz, ha Ő már lesz, tényleg, lesz már arca és teste, láthatom és nemcsak belülről feszít. Megfoghatom és nem csak érzem majd. A születés egyre közelebb volt, lassan elkészülődtem az Ő fogadására, ruha, babakocsi és ágy. Álltam és néztem az ágyat és nem tudtam beleképzelni Őt, amint ott lesz és lélegzik, mocorog érzem majd a csodás Áron illatot. Szűz Napjegyhez méltóan azon a napon érkezett amire előre megjósolták. Csodálatos volt. Hatalmas gyermek. Néhol tejföl szőke pihe a fején, nem volt szempillája, átható kék szeme, amely nem változott semmit azóta sem, erős, férfias hang. Amikor egy gyermek megfogan és elképzeled, Ő lesz a legjobb, a tökéletes. Én is így tettem, Ő lesz az aki majd feltalál, elolvas, megold, megdönt, felforgat, gondol, érez, szól, lehengerel, bemondja, megmondja, megteszi ….. Áronnak sikerült elérni-e, hogy megfutassa a kórház gyermekorvosát, ugyanis születés után percekig nem vett levegőt, elfáradt. Kékült, szürkült …csendben figyeltem. Gyerünk már, tudod mit kell tenned! Kérlek …kérlek …kérlek … és csoda történt, beleordította, hogy itt vagyok! Attól a perctől életre keltek a ruhák, a babakocsi, az ágy, a gyerekszoba és az addig bennem szunnyadó Anya. A pillanat még ma is bennem él, amikor anyává váltam, az elképzelhetetlen megelevenedett. Szép gyerek! - mondták. Megítélhetetlen egy gyerek szépsége, de ha nem is volt az, mindenkit levett a lábáról, azokkal a kék szemekkel és mindig mosolygó arcocskájával. Lassabb volt, mint a többiek, furcsán mászott, de mászott, érdeklődő volt, de nem hozta lázba a játék, de órákat bíbelődött akár két krumplival, egy volt fontos, egy helységbe legyen velem. Két éves születésnapján a rutin gyerek orvosi vizsgálatnál javasolta a gyerek orvos, hogy kezdjünk bölcsibe járni, jót tenne, mert még nem beszél. Elmentünk. Élvezte. Semmi. Tökéletesen megértette magát, gesztikulált, ha mérges volt morgott. Három éves lett, nem beszélt, majd bár nappal a születésnapja után egyszer megszólat. Menjünk az udvarra a kutyához! Nem tudom mióta tudott beszélni és miért nem szólat meg, de boldog voltam, íme, beszél. Amikor eljött az idő, hogy a bölcsisből, nagy, okos óvodás legyen az én kisfiam, már érezhető volt, hogy kicsit más, mint a többi kisgyerek. Montessori rendszerű óvodába mentünk, ahol egyénileg, személyre szabottan foglalkoznak a gyerekekkel, Áron fejlődése volt a fontos, nem az, hogy beillesszék a sémába. Minden nehezebben ment. Az öltözködés, majd mikor magára húzta a ruhát és fordítva nem volt hajlandó megcserélni, mert így is kényelmes. Nem volt számára idő, napszakok, nem léteztek irányok, jobb, bal, fent, lent, minden inger azonos volt, minden ugyanúgy izgatta, izgett, mozgott, fészkelődött és mindenbe szívvel lélekkel részt vett. A lelkesedése figyelemre méltó volt. Amire az iskola választásara került a sor, biztosan mutatta a dyslexia jeleit, bár még nem tudtuk milyen mélységben. Az első osztály borzalmas rémálom volt. Aztán lassan minden megoldódott, elfogadták őt, füzetet nyomtattunk, nagyobb kockákkal, hogy beletaláljon, nagyobb sorokkal. Fejlesztő pedagógus foglalkozott vele hetente háromszor, logopédus és rengeteg türelem itthon és rengeteg türelem az iskolában. Most negyedikes, meg kellett tanulnom elfogadni olyannak, amilyen, el kellett Őt fogadtatni másokkal, és elfogadtatni magát. Kiskamasz már. Csatázunk, csatákat vívunk. Felesel, érvel, gondolkozik, folyamatosan értelmetlen dolgokat talál fel. Imádom. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p> Az Ő kedvence: http://www.youtube.com/watch?v=6_PAHbqq-o4<o:p></o:p> <o:p> </o:p> rich