<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>...szőkített nő ...</provider_name><provider_url>https://nmarti.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nmárti</author_name><author_url>https://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/</author_url><title>Levél</title><html>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Times New Roman;&quot;&gt;&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Times New Roman;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt;&quot;...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy 
nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom 
és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, 
töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy 
akarhatja.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne 
siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy 
együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Meleget kell 
egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a
 világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. 
Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük 
kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan 
nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem 
lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Úszom a vizben: a 
múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi
 könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák 
tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A 
szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. 
Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett,
 a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. 
Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a 
hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt;
 Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám 
szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt;
 Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett
 tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk 
egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Töltsük meg a 
házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a
 napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de 
maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Fáj a hiányod.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt; Ha van még idő...&quot;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Times New Roman;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Times New Roman;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt;Latinovits levele Ruttkai Évához ...&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>