1.0...szőkített nő ...https://nmarti.cafeblog.hunmártihttps://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/<p><span style="font-family: Times New Roman;"> <span style="font-size: 16px;">Honnan tudhatná mi a csillag, ha soha nem beszélsz róla?!- vont kérdőre és nem mosolygott, talán először,mert érzékeltetni akarta mennyire mérges, hogy ennyi félelmet kreálok a semmiből. - Mindig várja, hogy megszólítsd, mert hiányzol, bármilyen hihetetlen,de szereti, ahogyan mesélsz, hiszen kinyitottál benne kapukat, amiket eddig nem értett, most sem - mosolyodott el - de már látja.</span></span><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;">Mesélj neki a csillagaidról, amiket jól ismersz, amerre már jártál, mesélj neki, ahogyan látod, mert az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagok, aki úton vannak, annak utat mutat és talán vezetőül szolgál, mások nem látják, csak a picinyke fényeket, Ők a tudatlanok, akiknek hiába mondod, hogy mennyi erő van, a halovány fényben, addig a pillanatig, amíg túllépve félelmeiken egyszer megérzik a csillag erejét, és bátortalanul megkérdezik: Csak ennyi kell hozzá? Bátorság csupán? Mit lát szerinted a csillagból az, aki csak a céljait kutatja? Aranyat, mert az Ő szemébe aranyból van, majd ha közelebb hajol, meglátja, hogy csupán egy áttetsző sárga üvegdarab, megérinti, kézben tartva semminek sem tűnik és akkor apró darabokra törnek, a csillagok hallgatnak. </span><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;">Neki egyedül lesznek mosolygó, néha nevető csillagai, hiszen minden csillagnak része vagy egy kicsit és amikor meglát, rájön neki van egyedül boldog mosolycsillaga nemcsak égen, földön is. </span><br></p>rich