Karácsonyi csoda

1.0...szőkített nő ...https://nmarti.cafeblog.hunmártihttps://nmarti.cafeblog.hu/author/nmarti/Karácsonyi csoda  A gyerekek még várják a karácsonyt, mit sem tudnak a készülődés, ráhangolódás, a mindjárt megőrülök érzésből. Csak várják, mert csoda lesz. Gyerekként sosem értettem miért nem lehet rögtön karácsony, miért kell megvárni az estét, olyan értelmetlennek tűnt, hiszen már olyan régóta vártam, legalábbis Mikulás óta, mert addig, mint minden gyerek, én is a Mikulást vártam. Öt-hat éves lehettem, nagy karácsonyra készült az egész család, minden rokon nálunk ünnepelt . Reggel korai ébredés után nekiálltunk karácsonyfát díszíteni. Nem is mi, hanem Apa, mert ez az ő feladata volt, mi gyerekek szaloncukrot kötözhettünk, mert nálunk mindig himzőfonalra kötöződött és partfisnyélen tárolódott, míg nem került a fára. Akkoriban úgy tűnt, hogy Apukám élvezi a díszítést, de mára kiderült, hogy mindig is utálta, annak ellenére, hogy erőteljes bikaként, elmerült a díszítésbe, és minden dísz jól megfontolt helyre került a fán. A fenyőfa díszbe öltözése rendszerint betöltötte a délelőttünket. Sosem értettem miért nem lehet szaloncukrot enni kötözés közben és tiltva volt a fáról leenni is, mert akkor az üres papír elrondítja a fát. Persze kiskamaszként megtettem a kilopom, megeszem, visszacsomagolom dolgot. Szóval elkészült a fa, közben Anya és Mama nem mindig összhangban készítette a karácsonyi vacsorát. Egyik sem könnyű természetű asszony, együtt a konyhában katasztrófálisak voltak, néha annyira megsértődtek egymásra, hogy Mama fogta és Debrecenből az első vonattal utazott haza Keszthelyre. Ezen a karácsonyon különösen türelmetlen voltam, már ébredéskor kérleltem Őket, hogy ne várjunk estig, jöjjön most a Jézus. Én lelkes voltam saját ötletem miatt, ők egyre türelmetlenebben reagáltak. Rendes gyerek voltam már akkor is, kompromisszum kész, ha nem tud jönni a Jézus, bár nem tudom, hogy mi dolga lehet, akkor küldje csak el az egyik angyalát. Apa, hogy jobban teljen az idő számomra, elvitt magával az állomásra, rokonokat várni és szerinte addig is eltelik majd egy kis idő estig. Mire visszaértünk csoda történt, imám meghallgattatott, mert a Jézus elküldte Angyalát, aki egy sámlin kucorgott a karácsonyfa alatt. Kék, fehér csipkével díszített pongyolában ült, hátán alufólia szárnyak csillogtak, fején ezüst süteményes tálca volt a glória, imára kulcsolta kezét és ma már tudom, hogy nem áhítattól, hanem a nevetéstől folyt a Nagymamám könnye a karácsonyfa alatt, december huszonnegyedikén délután. rich