Áljárvány

Dorci beteg. Tegnap telefon az iskolából,  tanár néni jelentette, hogy lázas, iskolából haza, azóta láztalan, bár néha szédül mondja Ő, ekkor valami különös, leginkább Blaha Lujzára hasonlatos színpadi szenvedés van az arcán, de az tény, hogy görcsöl a hasa, ekkor lefehéredve rohan a mosdóba. Áron náthás,  fél óránként mért lázat este, hogy hátha, megértem, hogy nehéz teher, ha a kisebb itthon, ő pedig a rabszolgasors áldozata … de nem! Áron szenved! Na és ne mondjam, hogy de jó, esik a hó, mert már unalmas.  Kénytelen kelletlen iskolába indult. Aggódó Apa telefon,mert Áron ma talán először nem felejtett el reggel lejelentkezni, hogy beért az iskolába, vázolta Apának borzalmas nembeteg állapotát,  majd kérdőre vont Apa:  miért küldtem iskolába, ha beteg ez a gyerek. Felvázoltam a helyzetet, Apa tovább aggódik, mert Ő már csak ilyen, aggódós fajta. Most aggódik Dorciért, Áronért, Önmagáért, majd Önmagáért, Áronért, Dorciért, Áronért, Dorciért, Önmagért stbstbstbstbstbstbstbstbstb……………………….                              A “nagy”beteg, aki szerint pont jól áll a tesztkötésem.