Az egom halála

 Egyszercsak megértettem, hogy sorsom van és lelkem, senki sorsával nem közös, senki lelkével nem azonos, Isten része, Istentől származó, lelkem az ami engem jelent a világban, ami láttat, érezhetővé tesz. A lelkemnek útja van és vágya, ha elcsitítom az értelmemet, és befelé figyelek érzem ahogyan lángol, kitörni készül mint a láva, mely sokáig háborog a földben és egyszer útjára indul, erővel, utat tőr magának. A föld hagyja, tudja, hogy  kell az új, tudja, hogy hagynia kell, nem tiltakozhat. Mégis a felismerés mélyen megrázott, fájdalommal járt, de tudom, hogy a lélekből jövő fejhatás Isten elfogadása és végtelen szeretetének élvezése. Köszönöm.