Volt úgy, hogy bántottak, szavakkal, csúnyán, a lelkem tüskés lett és volt úgy, hogy ezért bántottam és közben elfelejtettem milyen az, amikor úgy szeretnek, hogy közben nem bántanak, nem a fájdalom és a sebzés a lényeg, hanem az érzés. De akármi történt is, mindig úgy éreztem a legrosszabbon már túl vagyok, mert láttam a bűnt, amelyet ember az ember ellen követhet el, a sebzést, amely nehezen gyógyul, és talán sosem tökéletesen.
Tudok szeretni, tudok adni, de nehezen fogadom el, ha szeretnek, fájdalom nélkül. Menekülök előle, futok, loholok, néha megfáradok és leülök, csendben magamban élvezem, átengedem magamon, átjár, örülök, de még mindig képes vagyok megrémülni, hogy egyszer újra megsebez.
Feléd nyújtom a kezem, kérlek mutasd meg, hogy a szeretet nem sebez, engedd magad általam szeretni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: