Február 15. újabb randi, egy nyögvenyelősen egyeztetett, újabb próbálkozás.
Nem internet, kolléganő ismerősének és annak a egy nagyon kedves ismerőse, pont jó lesz. Elvált, olyan apa aki egyedül neveli a gyerekeit, zenész. Huha!
Rábólintok, de kicsit sem hiszem. Telefon, kedves, igen-igen csábos férfi hang, kellemes telefonos beszélgetések után beadom a derekam, ám legyen, találkozzunk. Izgulok, sok minden egyezés, reménykedem, ó bárcsak, hisz annyi pozitív jelzés, és a hangját hallani mámorító.
Sokadik randi, sokadik kávé, lassan kávé mérgezést kapok, lassan hevesebben ver majd a szívem a sok koffeintől. Megint beszél, megint ugyanazt mondja, nézem magam kívülről.
Bizonyít, igen a látszat ellenére is normális, igaz furcsa dolgok érdeklik, néha elcsúszik, néha látatja magát és az utolsó pillanatokban kitör az igazi énje, egy mondat. Felcsattan, vállalja, igen nő, minden ízében, minden percét élvező nő, anya, aki szeret, de szüksége van a szabadságra, szüksége van a megélt pillanatokra, néha bolond, néha vihog, mint egy tini, aztán elmereng és komoly lesz, nem beszél, csak a szemével, lát és láttat, Ő egy érző emberi lény.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: