Mi lenne ha?

 Bevallom a ma estét vártam egész hétvégén. Megint megfeledkeztek rólam, kezdem megszokni és kezdem túlélni, mint mindent. Még mielőtt elmerültem volna a negatív gondolatokba, hogy csak akkor vagyok jó, ha jó kedvem van, akkor vagyok érdekes, ha képes vagyok segíteni, fogtam magam és elindultam csak úgy … moziba. Miért ne? Régóta készülődöm, de ezernyi kifogást keresve és találva napok óta itthon kuksolok, mert utálok egyedül moziba menni, mert mindenütt jó, de legjobb otthon, mert itt a biztonság, mert itt semmi nem fog történni. Napok óta fekszem egyik ágyról a másikra Edward Cullen történtébe elmerülve.
Szóval és tettel mozi lett belőle. Olyan igazi csajos este beülve kávézva bámulva az embereket, kirakatokat nézegetve, csajos filmmel, szipogva, könnyeket törölve.
Örülök, hogy így alakult. Jó volt, minden percét élveztem. Bár ez elkeserít, hogy élvezem a társtalanságot, mert beletörődtem.
Hazafelé gondolkoztam a film apropóján, hogy a “mi” és a “ha” milyen jelentéktelen szavak, de ha összetesszük és a mi lenne ha lesz belőle, mennyi értelmet kap ez a két buta szavacska …. mert mi lenne ha összenéznénk szombaton? ha együtt nevetnénk?
Mi lenne ha azon vitatkoznánk, hogy simogatsz vagy simogassalak? Mi lenne ha vita tárgya lenne a karamella vagy a csoki? Mi lenne ha egyszerűen csak holdfény fürdőznénk, holdfényolajjal kenegetnénk egymást?
Mi lenne ha?
Mi lenne ha?
Mi lenne ha?